Schmidt Béla - Igazán jó társaság van kialakulóban

Összességében azt hiszem, a szezon kezdetekor mindenki elégedett lett volna egy ilyen ősszel, hiszen vezetjük a bajnokságot. Ennek ellenére úgy vélem, néhány meccsel kapcsolatban azért lehet hiányérzetünk. Gondolok itt elsősorban a Kecskemét elleni találkozóra, amely számomra nagy csalódás volt. Jól kezdtük a meccset, vezettünk a félidőben, a második játékrészre azonban teljesen összeomlottunk, sem fejben, sem kondicionálisan nem tudtunk visszajönni, szétestünk és megérdemelten kaptunk ki. A mai napig érthetetlen számomra a dolog. Időben kicsit korábbra visszaugorva, a Falco elleni mérkőzésen sem éreztem a csapatban az a koncentrációt és mentális erőt, hogy úgy megyünk ki a pályára, hogy igenis megnyerjük a meccset. Ott elég súlyos vereséget szenvedtünk, sem a védekezés, sem a támadás nem működött, de még az egyéni teljesítmények is a mélyponton maradtak. Az is egy fájó pont volt számomra. A harmadik vereségünk a ZTE ellen volt, melyre az eredmények ismeretében azt mondom, talán belefér, de ott is volt hiányérzetem, mert úgy érzetem, hogy ez a csapat igenis képes lenne akár a ZTE otthonában is nyerni. Ott is ugyanazok a dolgok jelentek meg, melyek az eddigi idegenbeli mérkőzéseinket jellemezték, főként a vereségek alkalmával.

Az alapszakasz második felében fordul a kocka, többször megyünk vidékre, így ezeken a dolgokon változtatni kell. Ez abszolút felfogásbeli és mentális felkészülés kérdése, ezen kell dolgoznunk. Ami a szakmai részét illeti, úgy érzem kezd összeállni a csapat, megvannak a szerepkörök, a kialakult hierarchia, ami teljesítményben és játékpercekben nyilvánul meg. Egy kicsit végigszaladva a csapaton, vannak olyanok, akik még nem találták meg igazából a játékukat, és vannak olyanok, akik elég hektikusan teljesítenek. Ezt igazából Ryan Watkins-t leszámítva az összes külföldi játékosról el lehet mondani. A magyar játékosaink viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtanak, persze köztük is vannak, akik tartósan kiemelkedőt tudnak letenni az asztalra. Összességében fogalmazhatunk úgy, hogy – főként a külföldi játékosok esetében – még bőven vannak tartalékok a csapatban, és bízom benne, hogy ezt ki is tudjuk hozni. Ha a hullámzást kisimítják és egyenletesebbé válik a teljesítményük, még erősebbek tudunk lenni. Úgy gondolom a támadásunk nagyrészt rendben van, holott szerintem azt a nehezebb összerakni, de mivel képzett játékosaink vannak, ezt meg tudják oldani. Helyezkedés terén még vannak néha anomáliák, de ezt meg tudjuk oldani. A támadásnál általában védekezésben sokkal könnyebb előrelépni, nálunk viszont ott vannak nagy üresjáratok és ez az, ami miatt sokszor nem találjuk a ritmust és ez időnként kihat a támadásra is. Ezt főként idegenben érzem problémának, szeretném is tudni az okát, amit igyekszünk megtalálni, mert ez az eredményességi szintet a védekezés rendbetétele nélkül nem lehet tartani.

Összegezve úgy érzem, hogy – elsősorban helyezés terén – a várakozások felett teljesítettünk, elégedett vagyok. Két olyan esemény is történt azonban az ősz során, amivel nem voltam elégedett, ami beárnyékolta kicsit a dolgokat. Az egyik Szabó Zsolt távozása, amivel ugyan nem szeretnék sokat foglalkozni, de tény, hogy váratlanul ért és nehezen viseltem, a másik pedig Zarko helyzete. Vele kapcsolatban sokszor úgy éreztem, hogy mintha valami más oka lett volna ennek a dolognak, ami őt körülvette a sérülése kapcsán. Nem állítom, hogy nem volt sérült, vagy nem olyan mértékben, ahogy mondta, de úgy érzem néha kicsit könnyen kezelte a helyzetet. Szerencsére távozása után a már említett Ryan Watkins személyében egy fiatal, ambiciózus játékossal – mondhatjuk így – gazdagodtunk, úgy érzem center poszton ő nagyon hasznos munkát végez a csapat számára.

Az alapszakasz első felének tapasztalatai alapján az is egyértelművé vált, hogy ötödik légiósra is szükségünk van, ha partiban akarunk lenni a többi élcsapattal. Ahogy azt már korábban is említettem, elsősorban a négyes poszt megerősítése a feladatunk, hogy Eilingsfeld János megfelelő pótlása biztosított legyen a mérkőzések során. Jelenleg Troy Barnies és Will Tamás  szokott fellépni négyes posztra, mikor úgy hozta a szükség, ez azonban nem mindig tűnt a legjobb megoldásnak. Őket stabilan a hármas poszton szeretném játszatni, tőlük várom ennek a pozíciónak a megoldását. Szeretném egy kicsit más típusú játékossal megerősíteni a keretet, mint amilyen Johnny, talán egy kicsit külső dobásban erősebb, játékosabb kosarast képzelek el, aki képes a klasszikus négyes posztos dolgokat megvalósítani, mint akár a labdafordítás, akár a kintről történő veszélyeztetés, egy-egy játékból történő helyzetteremtés. Egy ilyen típusú játékos jót tenne a csapat játékának, két különböző stílusú játékossal jelentősen növekednének a variációs lehetőségeink.

Mint említettem, az idény második fele még az elsőnél is nehezebb lesz, többször megyünk vidékre, ahol a pozíciónk megőrzésének érdekében az úgynevezett kötelező, vagy könnyebbnek tűnő meccseinket nyerni kell. Az elsőn, a Kaposvár ellenin már túl is vagyunk, nagyon örülök neki, hogy sikerült nyerni, annak már kevésbé, hogy mindehhez hosszabbításra volt szükség. Egyszerűen nem tudtunk elmozdulni arról a negatív hullámról, amibe a meccs során belekerültünk és nagy energiákat kellett mozgósítanunk, hogy visszajöjjünk a meccsbe. Szerencsére meg tudtuk fordítani az állást, és bár a rendes játékidőben két alkalommal is volt lehetőségünk megnyerni a találkozót, végül csak a hosszabbításban sikerült. A konzekvenciákat le kell vonni, de az értékeket is látni kell ebben a sikerben, hiszen csak volt tartásunk és kondíciónk, valamint megvoltak azok az embereink, akik elő tudtak lépni és a tehertől nem megijedve meg tudták oldani a nehéz szituációkat is. Úgy gondolom, ezeknek az ominózus, nem rangadó jellegű idegenbeli mérkőzéseknek a sikerrel vétele legfontosabb, a hazai kötelezők mellett, és akkor nem hiszem, hogy rossz pozícióból vágunk majd neki a középszakasznak.

Nemsokára itt a Magyar Kupa nyolcas döntője is (feb. 19-21. – a szerk.), melynek a múlt héten megtörtént a sorsolása. Beszélgettünk róla, hogy jó-e ez a sorsolás, alapvetően úgy gondolom, hogy nehezebb is lehetett volna. Elkerültük a Szolnok ágát, de ha esetlegesen – egy nyilvánvalóan nem könnyű mérkőzésen – tovább is lépünk a Körmend ellen, a ZTE-Sopron meccs győztese sem lenne könnyű feladat a döntőbe jutásért. Szeretnénk végig ott lenni, és ha lehet döntőt játszani. Úgy érzem, a csapat predesztinálva van erre, ha lehet addigra a végleges keretet is szeretnénk kialakítani. Dolgozunk érte, ez a legkevesebb, amit tehetünk. Bízom a társaságban, kezdenek összeérni. A magyar és a külföldi játékosok kezdik érezni egymást a pályán, az edzések jó hangulatban telnek, igazán jó társaság van kialakulóban itt nálunk.

Fotó: Molnár Gyula (1-2.), bb1.hu (3.)