A Pécs sem tudott megállítani minket

NB1 - Alapszakasz, 24. forduló
PVSK PannonPower - Atomerőmű SE
87-91
(19-25, 21-13, 17-23, 30-30)
Pécs, 2017.03.18
V.: Benczur T., Török R., Rácz Zs. (Faidt M.)

Pécs: Nelson 21/6, Smith 15/9, Supola 6/3, Budimir 17/9, Sejfic 15.
Cs.: Halász 6, Antóni 2, Harazin 4, Bíró -.
Vezetőedző: Csirke Ferenc

ASE: Battle 20/6, Kovács 8/3, Samenas 10/6, Gilbert 15/12, Watkins 11.
Cs.: Tiby 18/9, Medve 6/6, Will 3/3.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Kipontozódott: Halász (40.) ill. -

A PVSK hozta el a labdát a feldobás után, majd Smith triplájával a vezetést is megszerezték. Sokáig nem bánkódtunk a dolgon, Kovács és Gilbert hármasaival két támadás alatt megfordítottuk az állást, a csapatot elkísérő nagyjából 150 paksi szurkoló legnagyobb örömére. A folytatásban is mi maradtunk támadásban, egyre-másra vezettük a szép támadásukat, ráadásul mivel a védő oldalon is rendben voltunk, egy 5-1-es etappal hét pontos vezetésre tettünk szert, Csirke Ferenc pedig először már a negyedik percben időt kellett, hogy kérjen. A rövid szünet nem zavart meg minket, sőt, ha lehet még magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk, és Battle két, valamint Tiby egy távolijával már tizennéggyel mentünk. Aztán, mikor már azt gondolhattuk volna, hogy a bab is hús, magához tért a hazai csapat és hátvédjei révén elkezdték betörésekkel tesztelni a védelmünket, ami sikeresnek bizonyult. Nelson és Halász kettősére nem volt ellenszerünk, így mire megszólalt a játékrész végét jelző duda, hat pontra olvadt az előnyünk.

Medve hárompontosa nyitotta a második negyedet, csapatunknak ez már a hatodik volt összességében. Erre egy Sejfic-büntetővel válaszolt a Vasút, majd hosszú percekre megmerevedtek az állások, egyik csapat sem talált fogást a másikon. Érdekes volt egyébként, mert míg mi rendszerint el sem jutottunk dobásig ebben a szakaszban, Sejfic többször megpróbálhatta feltenni a labdát, de rendre blokkolni tudtuk. A negyed derekán aztán megint erőre kapott a hazai csapat, és egy 6-0-ás rohanással feljöttek két pontra, ami meglehetősen kellemetlenül érintett minket. Ebben az időszakban teljesen megálltunk támadásban, hét perc alatt mindössze hat pontig jutottunk, amin sürgősen változtatni kellett. Jött is vissza Kovács Ákos, hogy Battle hátvédpárjaként segítsen a támadások szervezésében, mert Nelson szorításában egyedül rettenetesen nehéz dolga volt amerikai irányítónknak. Sajnos ezzel is csak lelassítani tudtuk a hazaiakat, akik az utolsó percre fordulva a vezetést is átvették egy szép Harazin-kosárral, majd az előnyt meg is tartották a nagyszünetig.

Samenas csodaszép hármasával (és egyben első pontjaival) folytatódott a játék a nagyszünet után, a litván bedobó Talor Battle passzát értékesítette. A túloldalon Watkins osztott ki egy méretes sapkát Halásznak, ám a labda pont Budimirhez pattant, aki köszönte szépen és dobott egy hármas, visszavéve a vezetést. Ezzel aztán fel is paprikázta Lawrence Gilbertet, aki hirtelen felindulásból (idegállapotba került, vagy mi...) bevert három trojkát, hét pontos vezetéshez juttatva ezzel a csapatot. Azonnal időt is kért Csirke Ferenc, hogy néhány keresetlen szó kíséretében elmagyarázza fiainak, hogy is kellene védeni ezeket a helyzeteket. A húzás összességében bejött, megtört a lendületünk, de ezzel együtt sem tudott közelebb jönni a Pécs, őriztük az előnyt. Pedig lehetőségeik továbbra is voltak, főként Sejfic révén, de a bosnyáknak nagyon nem ment ma a dobás. Feszült is volt emiatt, lecserélése után a kispad tartozékain (törölköző, szék) töltötte ki mérgét. A negyed végére kicsit hozott rajtunk a PVSK, de így is négy pontos paksi fórral mentunk neki a záró felvonásnak.

Az utolsó tíz perc Tiby két szép - és ami még ennél is fontosabb, sikeres - középtávolijával indult, közte nyolc! Majd egy fél perc múlva már csak három, miután egy pillanatra elfelejtettük, hogy bizony ez a Pécs nem egy olyan brigád, mely néhány bekapott kosár hatására egyszerűen csak feladja. Teo Cizmic azonnal időt is kért, rendet kellett tenni a fejekben, illetve vissza kellett hozni az akkor már hosszú percek óta pihenő Battle-t, hogy több fegyver - és kreativitás - legyen a pályán. A kis pihenő megtette a hatását, irányítónk újult erővel vetette magát harca, pontjaival és gólpasszaival pedig két perc alatt tizenegyre növeltük a korábban elfogyástól fenyegetett előnyünket. Lenyűgöző könnyedséggel tört be a védők között és fejezte be akcióit, élmény volt nézni. Három és féllel a vége előtt ébredt fel a Pécs a Csipkerózsika-álomból, és az alapvetően nem távolról dolgozó, de ezúttal onnan is eredményes Nelson révén mindössze négyre faragták a korábbi tetemes differenciát. Ismét időt kértünk, valamit tenni kellett, valamire szükség volt, mert ez a Pécs van annyira jó csapat, hogy megfordítsa a meccset. A pauza után Battle és Nelson gólváltása következett, majd Budimir dobott két büntetőt, és máris csak egy dupla volt a különbség. Ezt követően, ahogy várni lehetett, beindult a fault-háború. Kacsa mindkettőt bedobta, majd Nelson is vonalra állhatott, de ő csak egyet értékesített, nem úgy mint Battle és Halász, akiknél mindkettő jó volt. Samenas következett, ráadásul kétszer is, és bár Nelson a kettő között  egy hármast is beszórt, mivel a litván nem hibázott, a lefújás után végül együtt örülhetett játékos és szurkoló a roppant nagy küzdelemben kiharcolt sikernek!

Fotó: Molnár Gyula (archiv)