Leiskolázott minket a Szeged

NB1, Alapszakasz - 7. forduló
Naturtex-SZTE-Szedeák - Atomerőmű SE
86-54
(22-8, 26-17, 12-12, 26-17)
Szeged, 2017.11.03.
V.: Pálla Z., Ádám J., Boros T. (Faidt M.)

Szeged: Boltic 6, Fortune 22/9, Ciric 13/6, Juhos 15/3, Sulovic 13.
Cs.: Kovács 10, Wirth 1, Vágvölgyi -, Kerpel-Fronius -, Kovács 2, Révész 4, Bonifert -.
Vezetőedző: Andjelko Mandic

ASE: Hinds 18/3, Allen 7/3, Barnies 10, Eilingsfeld 7, Ogunyemi 1.
Cs.: Medve 7/3, Guinn 2, Ruják -, Garamvölgyi 2.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Egy-egy eladott labdával kezdődött a mérkőzés, majd Ciric talált be a vonalon túlról, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Az első paksi kosarat Allen jegyezte, sajnos eddigre már Sulovic, majd Boltic is eredményes volt, korán belőtte magát a szegedi szerb légió. Érkezett is Medve és az új igazolás RT Guinn, hogy kicsit rendbe tegyék a védekezést. A dolog mérsékelt sikerrel járt, a védekezésünk nem sokat javult, különösen Sulovic volt elemében, aki pont Guinn ellen tudott kétszer is eredményes lenni, még ha némi szerencse is kellett hozzá. A Szeged szép lassan kezdett ellépni tőlünk, két perccel a negyed vége előtt már kilenccel mentek. Sajnos nagyon gyengén céloztunk távolról, az első kilenc kísérletünkből mindössze egy talált utat a gyűrűbe. Erre még rá is tettek egy lapáttal a végére, a tizennégy pontos előnyt végül Fortune állította be egy hármassal.

Barnies középtávolijával mi kezdtük jobban a második negyedet, kár, hogy Juhos azonnal válaszolt egy triplával, majd gyorsan hozzátett még öt pontot, hogy jobban fájjon. Természetesen ismét időt kértünk, de mintha nem is ezen a mérkőzésen lettünk volna, teljesen szét voltunk esve, nem tudtuk lekövetni a Szeged játékát. A második időkérés már kicsit hatásosabb volt, Barnies középtávoli kosaraival kicsit felrázta a csapatot, de hát így is volt közte még húsz pont, amit el kellett volna tüntetni. A pillanatnyi fellángolást nem követte erdőtűz részünkről, szép lassan visszasüllyedtünk a korábbi szintre, a Szeged pedig játszadozott velünk. Az első félidő mélypontját Boltic kosara jelentett, a szerb irányító egy öt másodperces támadás végén begyalogolt a mieink között és kosárral fejezte be, huszonháromra növelve a hazai fórt és – hacsak valami csoda nem történik a fordulás után – eldöntve a mérkőzést.

Eilingsfeld és Allen kosaraival viszonylag gyorsan bejöttünk húsz alá, de a hazaiakat ez nem ijesztette meg, sorra büntették a védekezésbeli kihagyásainkat. Időnként fájón amatőr csapat benyomását keltettük a parketten, Cizmic mester csak fogta a fejét a hibák láttán. Nem úgy a Sulovicék, akik köszönték szépen és nagyjából az összeset kihasználták. Pedig sebességét tekintve ez a Szeged nem egy kimondott versenyló, és akkor még finoman fogalmaztunk, de a mi fiatal csapatunk nem tudta ezt az előnyére fordítani, ehelyett kénytelen volt meghajolni a rafkós délszláv kosáriskolát bemutató, szellemesen és kulturáltan kosárlabdázó Szeged előtt.

Az utolsó játékrészre huszonhárom pontos hátránnyal fordultunk, ami gyakorlatilag lefutott meccset jelentett. Nem is kellett csalódniuk a mérkőzésre szép számban kilátogató és a csapatukat lelkesen buzdító hazai híveknek, mert ezen az estén már azt sem tettük meg, amit a Kecskemét ellen, azaz nem sikerült a végén kozmetikáznunk az eredményt, amely így híven tükrözte a felek közti különbséget. Egy biztos, ez így ebben a formában nem tartható, valamit ki kell találni, mert ha így folytatjuk, ez a szezon is olyan mélyrepülésbe torkollhat, mint a tavalyi.