Elvéreztünk Kecskeméten

NB1 - Alapszakasz, 8. forduló
KTE-Duna Aszfalt - Atomerőmű SE
79-68
(16-20, 19-22, 25-14, 19-12)
(16-20, 35-42, 60-56, 79-68)
Vezette: Benczur T., Hegedűs T., Sallai I. (Balogh L.)

KTE: Pongó Má. 3, Kovács 2, Derasimovic 17, Ivosev 17/3, Karahodzic 14.
Csere: Pongó Ma. 6/6, Hegedűs 2, Alexander 16/6, Mészáros 2.
Vezetőedző: Boris Maljkovic

  ASE: Dunn 5/3, Medve 2, Barnies 13/3, Eilingsfeld 11/3, Tóth 20/3.
Csere: Robinson 4, Will -, Kovács 13/9.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : - ill. -

A sérüléséből teljesen felépülő Eiligsfeld János elfoglalta helyét a kezdőcsapatban, így mondhatni ismét a "szokásos" ötössel álltunk fel. Egy-egy elrontott lehetőséggel indítottak a felek, majd Ivosev megszerezte a vezetést a hazaiaknak, amire Tóth felelt egy szép centerezéssel. Aztán Derasimovic jött, majd megint Ádi válaszolt, aki a szezon eddigi meccseihez hasonlóan ezúttal is ihletett formában kosarazott. Négy-négy állt a táblán, mikor sebességet váltottunk: Barnies előbb beszórt egy hármast, majd labdát szerzett, melyből Eilingsfeld volt eredményes, így nem meglepő, hogy időt kértek a hazaiak. Tóth Ádám a folytatásban is tarthatatlannak bizonyult, gyorsan megduplázta pontjai számát, majd megkapta megérdemelt pihenőjét. A helyére Will érkezett, ismét átálltunk a Körmend ellen már többször látott alacsony szerkezetre, melyben Will és Eilingsfeld alkották a palánk alatti párost. Ezúttal kicsit másként sült el, mint legutóbb, a Kecskemét háromszor is átgyalogolt a védelmünkön és visszavette a vezetést. Kellett egy-két perc, illetve egy időkérés, hogy rendezzük a sorainkat, de a lényeg, hogy sikerült és a negyed végén mi jártunk előrébb.

Kapkodva kezdték a felek a második negyedet, rosszabbnál rosszabb megoldásokkal jelentkeztek a játékosok, különösen a mieink, mert a túloldalon azért néha be is találtak. Ebből ugye egyenesen következett az is, hogy a vezetés megint "gazdát cserélt", mi pedig kapaszkodhattunk. ennek megfelelően Kovács Ákos emberről, nagyjából kilenc méterről dobott hármasa úgy kellett, mint egy falat kenyér, még ha Alexander azonnal válaszolt is rá. A KTE újonnan igazolt irányítója határozottan jó fogásnak tűnt, legalábbis ami a dobókészséget illeti, nyolc perc alatt dobott nyolc pontja megsüvegelendő. Paksi oldalon az első negyedhez hasonlóan ekkor is Tóth Ádám volt a húzónév, két újabb duplája után főhettek a kecskeméti fejek, már tizenkettőnél járt, majd egy mikor egy hármast is beszórt, szinte felrobban a vendégszektor. Sajnos ezt követően pillanatok alatt ráfújtak két faultot a sporik, ráadásul a második kettős fault volt, így le kellett ülnie, ami meg is látszott a csapaton. Ezúttal Barnies ment be a palánk alá Eilingsfeld mellé, próbáltuk rendezni a sorokat. egy perccel a félidő vége előtt Pongó Martin hármasával ért utol bennünket a Kecskemét, de Kovács hét pontjával megint csak "elrúgtuk magunkat" tőlük, és még növelni is tudtuk az első negyedben kiharcolt előnyünket.

A félidő után megint mintha kicsit bealudtunk volna, legalábbis a bekapott "levente gól", valamint az azt követő eladott labda erről tanúskodott. A folytatás sem rólunk szólt, egy pontra fel is kapaszkodott a lila-fehér alakulat, mikor Eilingsfeld hármasa utat talált a gyűrűbe, ám ez is csak ideig-óráig tudta elodázni a kecskeméti egyenlítést. Időt is kért Schmidt Béla, volt miről előadást tartania fiainak. Sajnos az látszott, hogy a szünetben az ellenfél az idő nagy részét Tóth Ádám levédésének kitárgyalására fordította, nagyjából a labdát sem tudtuk bejuttatni neki a gyűrű alá. A Kecskemét közben játszotta a tavaly megismert, roppant kellemetlen, játékát, mindössze annyi különbséggel, hogy Boris Maljkovic nem cserélt nagyjából minden fél percben, mint elődje tette. Ez a játékstílus pedig nekünk nagyon nem fekszik, ez már bebizonyosodott az elmúlt idényben. Sajnos az első félidőben bemutatott triplaesőnk elállt, ez pedig tovább nehezítette helyzetünket. a játék képe alapján abszolút nem volt meglepő az eredmény alakulása, de így is fájó volt rátekinteni a táblára, amely immáron négy pontos hazai előnyt mutatott.

Az első három negyedtől eltérően ezúttal mi jegyeztük az első találatot, Kovács révén. A második is hamar meglehetett volna, ám Robinson nem számított a Kacsától érkező utolsó pillanatos passzra, így a bogyó az alapvonalon túlra repült. Az egyenlítés így is meglett Barnies révén, ám itt beragadtak a felek. Idegesek voltak a játékosok, nagy volt a tét, nem is finomkodtak a faultokkal egyik oldalon sem. Látszott, hogy itt aki előbb elkapja a fonalat, az lezárhatja a mérkőzést. Vélhetően ezen indíttatásból kértünk időt, kellett egyet fújni az utolsó hét perc előtt. Ez a kis fújás a vendégeknek, egészen pontosan Derasimovicnak jött különösen jól, aki előbb büntetőkből, majd középtávolról is eredményes tudott lenni. Erre mi Dunn válaszolt két büntetővel, majd egy jó 5 percnyi polémia következett a sporik és az asztalszemélyzet között, vélhetően a faultok számán tanakodtak, ezt követően folytatódhatott a játék. Bár ne folytatódott volna... Mi úgy nagyjából száz százalékos ziccereket hagytunk ki sorban, Kemal Karahodzic és Alexander pedig betaláltak, így hatra, majd hétre nőtt a hátrányunk. Nem sokkal később végre - a második félidőben először - Tóth Ádám is betalált, megadván a jelet a társaknak, kosarát ugyanis egy jó védekezés, majd egy Barnies-dupla követte, és máris csak három volt a hátrány. Ekkor ismét a Kecskemét kért időt, és mint már oly sokszor a meccs során, ez ezúttal is jó döntésnek bizonyult. A Kecskemét még egyszer utoljára mozgósította erőtartalékait, és egy 8-0-ás rohamot bemutatva eldöntötte a mérkőzést. A meccs egészét tekintve megérdemelten nyert a kevesebbet hibázó házigazda, nekünk pedig lesz mit videózni a meccs után, az biztos. Jövő héten Jászberény otthon, majd Sopron idegenben, aztán két hét szünet következik az All-Star Gála miatt, melyet ki lehet - és ki is kell - majd használni a hibák kijavítására.

Fotó: nso.hu