Kilencen áll a mutató!

Ha a síkvízi világbajnokság után azt írtuk, hogy sűrű a szezon, akkor ez a verseny igazán alátámasztja a korábbi állításainkat. Vanda egy héttel korábban, a duisburgi regattán „melegített” egy ötödik hellyel az ő számára ismerősebb, maratoni világbajnokságra.

„Ha valaki azt mondja a verseny előtt, hogy két arany és egy ezüst lesz a hétvégém termése, nem hittem volna neki. Valamiért most nem tudtam annyira ráhangolódni erre a vébére, de lehet, hogy ez a kis “nyugodtság” segített hozzá végül a sikerhez.”

Dániában még rövidebb távval kezdett Vanda, mint Németországban, a 3,4 kilométeres, futásokkal tarkított pályán előfutamot is rendeztek, ami után a fináléban egy szoros befutó után, 77 századmásodperccel a svéd versenyző mögött szerzett világbajnoki ezüstöt.

„Az előfutam simán zajlott, a döntőben viszont sok mindent elrontottam, bénáztam kicsit, így aztán nagyon is tudtam örülni a második helynek. A svéd lány nagyon is megérdemelten nyert, ügyes és gyors volt!”

Másnap jött a klasszikus, 24,3 kilométeres táv egyesben, amelynek Vanda 2018 óta egyeduralkodója! Most sem hagyott kétséget afelől, hogy ki nyakába kerül az arany, közel két perccel előzte meg a rövidkörön győztes svéd versenyzőt, ezzel megszerezve nyolcadik világbajnoki aranyérmét.

„A hosszú egyest mindig is jobban magaménak éreztem, ez az én távom, az igazi maraton! Sokkal nyugodtabb voltam, mint a rövid előtt, sikerült mindent jól megcsinálom, így aztán az első futás után elléptünk hárman, a második futás után pedig már egyedül mentem a végéig. Nagyon féltem, hogy utolérnek a többiek, ezért próbáltam egy erős iramot menni, ami legalább tartja a távolságot, de azért kibírom a végig egyedül. Sikerült! Ez volt az első felnőtt maraton vébé, hogy egyedül tudtam menni, majdnem végig! Azért elég jó érzés volt, hogy csak magamra kell figyelnem, a ki-be szállásoknál nem kell kapkodnom, másnak helyet hagyni, összeütközni, stb.”

És hogy ne legyen unalmas a hétvégje, a harmadik versenyszámában, kajak párosban Kőhalmi Emesével is végigküzdötte a távot, ami után szintén neki(k) szólt a Himnusz. Ez igazán szoros volt a táv hosszához képest (24,3 km), az első három hajó egy másodpercen belül futott be.

„A páros egy érdekes dolog volt, féltem tőle, ugyanis nem volt sok lehetőségünk verseny előtt együtt edzeni, és ezek az összeülések sem voltak számomra komfortosak: mindig volt valami, ami miatt, dőltünk, nem ment úgy a hajó. Aztán a versenyen már az első körben elkezdett zsibbadni a lábam; felhúztam, kinyújtottam, mozgattam, de sehogy nem akart múlni, így aztán az első futásunk elég rosszul sikerült. Szerencsére ott tudtunk maradni az élbollyal és utána már sokkal jobb lett a lábam, a többi futást simán tudtuk hozni! Ami érdekes volt, hogy végig egy nagy bolyban haladtunk, talán 8-10 hajó együtt. Vízen gyorsnak, erősnek éreztem magunkat és úgy gondoltam, ha az utolsó futás után előre tudunk kerülni, akkor azt a helyet már meg tudjuk tartani a végéig. Szerencsére így is lett! Nagyon örültem, és nagyon hálás voltam/vagyok a Mesinek, hogy hozzásegített ehhez az eredményhez, hogy együtt örülhetünk egy közös világbajnoki címnek!”- mesélte Vanda, akinek a következő kihívás az október első hetében sorra kerülő biciklis Balaton-kerülés lesz…