Hasznos hónapok a judo őshazájában

Két kiválóságunkkal Pupp Rékával (PR) és Cirjenics Miklóssal (CM) beszélgettünk japán élményeikről, hisz mindketten hosszú időt töltöttek az elmúlt időszakban a felkelő nap országában, hogy tudásukat csiszolgassák, fejlesszék.

Ezt a kemény munkával töltött időszakot a tokiói Grand Slam viadallal zárták, mely Mikinek egy csodálatos bronzérmet, Rékának pedig egy hatalmas küzdelmet hozott a későbbi döntőssel.

Mennyi időt töltöttetek Japánban?

PR: Pontosan 2 hónapot töltöttem Japánban. 7 hetet Sendaiban és 1 hetet Tokióban.

CM: Összesen 30 napot voltam a szigetországban, amiből az első 3 hetet én is a sibatai Sendai egyetemen töltöttem, valamint az utolsó hét a tokiói Grand-Slam verseny és edzőtábor jegyében telt.

Milyenek voltak a partnerek?

PR: A lányok edzésén kb. 30 fős létszám volt. Ebből 4-5 fő velem azonos súlyú (52 kg-os), de kisebbekkel és nagyobbakkal is nagyokat lehetett küzdeni.

CM: A sendai fiúcsapat nem tartozik a Japán élvonalhoz, de a mi edzésünkön is kb. 30 fő vett részt, amik gyakran maratoni küzdelmekkel teltek. A felső súlycsoportokban 7-8 partner is rendelkezésre állt és sokszor érkeztek az edzésre képzett judósok a közeli városokból is.

Miben más a japán judo, mint az európai?

PR: Kint felnőtt korban már nem sok időt fordítanak a technikák csiszolására, inkább a küzdelmeken van hangsúly. Amit még kiemelnék, hogy a fogásuk nagyon jó és remélem ebből azért ragadt rám valami.

CM: Úgy gondolom a japán nép sajátossága az alázat és precizitás, ami a judóban is megmutatkozik. Nagyon pontos technikákra és a tradicionális fogások alkalmazására törekednek a küzdelmi és technikai edzések során egyaránt. Átlagban 10 feletti küzdelmet hajtanak végre az edzések alatt, melyek 6-7 percesek és a pihenő időre sem hagynak többet 1 percnél. A rengeteg és hosszú küzdelem próbára teszi az embert, de úgy gondolom, hogy a fejlődés szempontjából nagyon hasznos.

Az ott töltött idő alatt összeszámoltátok, hogy hány küzdelmet hajtottatok végre?

PR: Pontos számot nem tudok mondani, de hozzávetőleg 500 küzdelemben vettem részt. Volt olyan edzés, ahol 12x7 perc állásharc után még volt 30 perc ipponnál párcserés földharc is.

CM: Kint tartózkodásom idején alapozó jellegű edzések is voltak a judo mellett, de így is közel 150 küzdelmet csináltam a 3 hét alatt.

Mit ettetek a kint töltött hetek alatt? Mennyire kedveltétek meg a japán konyhát?

PR: Nem panaszkodom az ételekre. Mindig találtam olyat, amit szeretek. Kipróbáltam új ízeket, de inkább maradok az európainál. Úgy érzem, most egy jó darabig nem kérek rizst és tésztát otthon, kint csak ezek közül tudtam választani, krumplival nem is találkoztam.

CM: Gyakran látogattuk a környék éttermeit, ahol kipróbálhattunk néhány helyi fogást, de alapvetően a rizs, hús és zöldség dominált az étrendemben. Megkóstoltam a különféle nyers halat, polipot, rákot és kagylót, amit elővigyázatosságból nagy mennyiségű wasabival kísértem. Tokióban már könnyebben lehetett európai ízvilágú konyhát találni.

Mennyi szabadidőtök volt, körül tudtatok-e nézni a környéken, megismerkedtetek-e a helyi kultúrával?

PR: Két hónap alatt azért akadt egy kis idő nézelődni, most végre sikerült termeken és csarnokokon kívül mást is látnom, persze ha nem voltam nagyon fáradt. Körbenéztünk a városban, bár ez egy kisváros, de van egy nagyon szép parkja. Ezt kirándulva és futva is sikerült megnéznünk. Volt olyan hétvége, hogy bementünk Sendai központjába, ott vásároltunk. Tokióban és környékén több lehetőség volt. Voltunk a Kodokan Egyetemen (szerk.: a legelső Jigoro Kano által alapított intézet). Mellettünk volt a Tokyo Dome, és az azt körülvevő hatalmas szabadidőközpont.

CM: Általában csak egy teljes szabadnapunk volt a héten, ekkor Sendai városában kirándultunk vagy a helyi látványosságokat kerestük. Sendai Daikannon nevű buddha szobrához sikerült eljutni, ami közel 100 méteres és talán az egyik leghíresebb látnivaló a környéken. Tokióban a Dome Hotelben szálltunk meg, ami az 55 ezer főt befogadni képes Tokyo Dome szomszédságában van, és eddig csak a tv-ben láttam.

Végezetül néhány záró gondolat Rékától:

A japán emberek igazán tisztelettudóak és ez nagyon tetszett. Mindenki tisztel mindenkit. A másik dolog, ami még pozitív volt számomra, hogy nagy tisztaság van a közterületeken is.

Szerintem a Japánban töltött időszak rendkívül hasznos volt, remélem, hogy sokat hozzátesz a judómhoz és profitálok belőle. Amit már most érzek, hogy az elvégzett rengeteg küzdelem nagy szőnyegbiztonságot adott és szerintem a fogásom is javult.

Köszönjük mindkettőtöknek az interjút és szurkolunk, hogy a hétvégi szentpétervári World Masters versenyen a legjobbat hozzátok ki magatokból!