Egy félidőn át tartottuk a lépést

Magyar Kupa - Elődöntő
Falco Vulcano Energia KC - Atomerőmű SE
81-64
(20-21, 14-11, 25-18, 22-14)
Debrecen, 2018.02.18.
V.: Kapitány G., Tőzsér D., Frányó P. (dr. Gencsev P.)

Falco: Govens 22/9, Norfleet 13/9, Váradi 10, Borisov 18/18, Tóth 6.
Cs.: Taylor 10, Perl 2.
Vezetőedző: Srecko Sekulovic

ASE: Ruják 13/9, Hinds 17/6, Barnies -, Eilingsfeld 6, Guinn 20/6.
Cs.: Ogunyemi 8, Medve -, Garamvölgyi -, Gulyás -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Guinn triplájával nyitottuk a mérkőzést, erre Borisov válaszolt hasonlóképp, majd Ruják is elsüllyesztett gyorsan kettőt, volt tűzijáték rendesen. Védekezésben is haraptunk rendesen, minden pozícióért meg kellett szenvedniük a sárgáknak. A negyed derekán megint magas szerkezetre váltottunk, melyben ezúttal Eilingsfeld Jani volt a hármas. A védekezésünk továbbra is összeszedett volt, nehezen is viselte a Falco, röpült a technikai a kispad irányába. Ez fel is paprikázta őket, a Govens – Norfleet duó révén vezettek egy komoly rohamot, amivel egy pontra faragták a hátrányukat a negyed végére.

Az első negyedhez képest a második viszonylag csendesen csordogál, mindössze a bírói ítéletek hoztak némi izgalmat a találkozóba. A Falco közben szép csendben átvette a vezetést is, amire Guinn reagált a legjobban és két szép, és egyben roppant fontos középtávolival kiegyenlített, majd Ogunyemi pöcijével megint megszereztük az előnyt. Innentől kezdve fej-fej mellett haladtak a csapatok, perceken át hol itt, hol ott volt az előny, de komolyan meglépni egyik csapat sem tudott. A végjátéknak Falco-előnnyel futottak neki a felek és bár több dobbásunk is volt, de ezek kimaradtak így a nagyszünetben - még ha csak két ponttal is, de - a szombathelyiek jártak előrébb.

Labdaszerzés, támadópattanó, 2+1 – milyen szépen hangzana, ha nem a Falco jegyezte volna mindegyiket. Sajnos nem így történt, ráadásul Barniest sérülése miatt csak percekre tudtuk a pályán tartani, azzal együtt is, hősiesen küzdött és igyekezett mindent megtenni a csapatért. A Falco a kezdeti nagy lendület után kicsit lelassított, ami elég volt ahhoz, hogy öt pont körül tartsuk a különbséget, ahhoz viszont már nem, hogy utolérjük őket. Sajnos nálunk egyedül Guinn játszott igazán jól, a 28. percben már húsz pontnál járt, de rajta kívül ma senkinek nem ment igazán. Pedig az akarattal ma sem volt probléma, mentünk, mint a veszedelem, de ez a Falco jobb csapat annál, hogy ez elég legyen. A játékrész végére elkövettünk néhány hibát, elkezdett nyílni az olló, a záró felvonás előtt kilenccel ment a Falco.

Sajnos ez már a fáradtságunkat jelezte, és valóban, egyre jobban látszott, hogy kezdünk elkészülni az erőnkkel. Ráadásul a túloldalon akadt egy igazán extra (dobó)teljesítmény, Borisov hétből hat bedobott triplánál járt, ebből négyet jegyzett a záró felvonásban jegyzett, amivel gyakorlatilag eldöntötte a találkozó sorsát. Panaszra mindenesetre így sem lehet okunk, a fiúk odatették magukat és tisztességgel harcoltak erejük utolsó morzsáival, de a jobb erőkből álló Falco ellen ez ma ennyire volt elég. A szurkolók mindenestre büszkén énekelhették, hogy "Csak a piros-kék!" Erre még egyszer lesz alkalmuk a hétvégén, holnap ugyanis jön a bronzmeccs az Alba – Olaj elődöntő vesztese ellen, ahol hosszú idő után ismét éremért harcolhat az ASE.

Kép: falcokc.com