Az öltözőből: Orlando Coleman

A 26 éves amerikai kosarassal beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövő elvárásairól. 

Mikor kezdtél el kosárlabdázni?
-Igazából korábban a középiskolai úszócsapat oszlopos tagja voltam, aztán láttam a barátaimat, hogy folyamatosan kosárlabdáznak és rengeteget járnak a terembe, úgyhogy én is elkezdtem velük járni, egyre jobban beleástam magam a sportba és az érzés, hogy a pályán lehetek teljesen magával ragadott.

Mesélj egy kicsit az egyetemi éveidről.
-A Kennesaw Egyetemre kezdtem el járni és ott is szereztem meg a diplomámat, azonban utána volt lehetőségem arra, hogy mesterkurzusra jelentkezzek és ezzel együtt plusz egy évet játszak a ligában, így a Texas Southern Egyetemre mentem át, többek között azért is, mert jól ismertem az edzőt Mike Davist. Jó szezont futottunk, végül az NIT Konferencia bajnokai lettünk. Remek év volt ez számomra.

Miután rengeteg helyen megfordultál már a világban játékosként, milyen érzés visszatérni Magyarországra?
-Őszintén szólva (és ezt most nem azért mondom, mert ezt kell mondanom) mióta profi kosárlabdázóként játszom Magyarország a kedvenc országom. Tavaly a Jászberény színeiben léptem pályára és a szezon elején rengetegen mondták azt, hogy nem leszünk jó csapat, nem fogjuk semmire sem vinni. Senki nem hitt bennünk, de mi kitartottunk és mindeközben egy kis családdá formálódtunk, akiknél remekül működött a kémia a pályán. Remek szurkolói háttérrel is rendelkeztünk, egyszóval az egésznek nagyon pozitív hangulata volt. Amikor felmerült a lehetőség, hogy visszajöhetek Magyarországra játszani nem is volt kérdés, hogy mit válaszolok.

A mostani csapatból van olyan játékos, akit ismersz már korábbról?
-Shannont ismertem már, hiszen ő tavaly is itt volt és játszottunk egymás ellen, Jeremyt szintén, mert az ügynöke az egyik legjobb barátom, illetve Cleanthonyt is, mindig is tetszett a játéka.

Mi a legnagyobb motiváció az életedben?
-A családom, szeretném nekik megadni azt, amit eddig nem engedhettek meg maguknak, ez visz előre nap, mint nap és motivál abban, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Még hosszú út áll előttem, de ha keményen dolgozok akkor elérhetem a céljaimat.

Milyen érzés távol lenni a hazádtól és a családodtól?
-Nyílván nagyon sokat gondolok a családomra, de ők abszolút megértik ezt a szituációt, megértik azt, hogy nekem mennyire fontos ez a sport és tudják, hogy milyen pozitív oldala van ennek. Addig, ameddig azt csinálhatom, amit szeretek és ez előrébb visz az életben ők támogatnak mindenben. Édesanyámat novemberben elreptetem ide Magyarországra, ez lesz az első útja az Egyesült Államokon kívül, szóval nagyon izgatott vagyok, ezek lesznek a legjobb napok az életemben.

Igaz, hogy még csak pár napja vagy itt, de mégis, hogy érzed magad az Atomvárosban?
-Nagyon jól. Szeretem a kisvárosokat, mert itt tényleg csak arra tud fókuszálni az ember, ami a dolga. Minden közel van, nem ér akkora stressz, mint egy nagyobb városban, egyszóval a karrieremre nézve ez egy remek hely, ahol fejlődni lehet.

Mit vársz ettől a szezontól?
-Nagyon magasak az elvárásaim. Tavaly a Jászberénnyel jó eredményeket értünk el és ott öt emberrel játszottunk 35 percet, itt több játékos áll a csapat rendelkezésére az edző tud rotálni, így mindenkinek marad energiája a végjátékra. Lóri és Cleanthony tapasztalataival, Shannon visszatérésével és a tehetséges fiatalok munkájával úgy gondolom, hogy a top csapatok között lehetünk idén és esélyünk lehet a bajnoki cím megszerzésére is.

Végezetül, ismersz magyar szavakat?
-Igen, egyet: NEM! (hahahahah)