Kiütöttük az Egerszeget

NB1 - Közéapszakasz, 7. forduló
Atomerőmű SE - Zalakerámia ZTE KK
109-69
(28-22, 21-17, 33-25, 27-5)
(28-22, 49-39, 82-64, 109-69)
Vezette: Kapitány G., Söjtöry T., Jakab L. (Faidt M.)

 ASE: Dunn 27/9, Kovács 13/3, Robinson 20/6, Barnies 15/3, Tóth Á. 15/3.
Csere: Watkins 18, Eilingsfeld 1, Will - , Fomin -.
Vezetőedző: Schmidt Béla

ZTE: Kinney 14/6, Governs 20/6, Kerpel-Fronius 6/6, Balmazivic 15/3, Czinger 8.
Csere: Velkey -, Olasz 1, Kis 5,
Vezetőedző: Bencze Tamás

 Kipontozódott: - ill.

Hiába a rossz formánk, nem sok jót ígért a mai este a ZTE számára, lévén a régóta sérült Gáspár mellé a hét elején Fekete, majd a meccs előtt Mohácsi és Pantelic is csatlakozott, így Balmazovic és Czinger találta magát a kezdőben, gyakorlatilag nullára redukálva a kispadról bevethető emberek számát. Jól is kezdtünk, Robinson és Dunn egyaránt eredményes volt, de a túloldal is csipkedte magát, elsősorban Czinger révén. A folytatásban is elég jól tartotta magát a ZTE, elsősorban a két apró termetű amerikaija révén, de a lényeg az volt, hogy vezettünk, ami az elmúlt meccseinket látva, valamint azt a tényt figyelembe véve, hogy mennyire kellett a siker, egyáltalán nem volt elhanyagolható tény. A negyedet hátralévő része nagyjából ebben a szellemben telt el, mi rohantunk, a ZTE utánunk, de a lényeg, hogy paksi előnnyel zárult a játékrész.

A második negyed első percei kihagyott dobásokat, valamint egészen vicces bírói ítéleteket hoztak, utóbbiak borzolták is a kedélyeket rendesen. A burleszkbe hajló időtöltésnek végül Chris Dunn adott némi kosárlabda jelleget, egy remekbe szabott hármassal, amely már a harmadik volt neki ezen az estén. Ez sikeresen felébresztette a csapatot, elkezdtünk nyomni, és ennek kosarakban mérhető eredménye is akadt. Közben időnként egészen furcsa szerkezetbeli újításokkal is megpróbálkoztunk, egy alkalommal például a Dunn - Barnies - Fomin - Eilingsfeld - Tóth ötössel voltunk fent, ami elég formabontó felállásnak tűnt. Tizenkét pontos mínusznál kért időt a vendégcsapat, bő két és fél perccel a félidő vége előtt, kellett egy kis fújás, mert épp elég jó periódusban voltunk. nem is bizonyult haszontalannak az időkérés, a rohanásunkat megállították és visszajöttek tíz pontra a nagyszünetre.

Barnies triplájával indítottuk a második félidőt, ezzel el is tüntettük a felét az Egerszegen összeszedett hátránynak, de attól még messze voltunk, hogy az egészet "feledtessük". Persze sem azért jött ma Paksra, hogy asszisztáljon nekünk ehhez, Darrin Governs pedig nem arról híres, hogy megretten a tehertől és fél hátára venni csapatát. Neki is veselkedett a feladatnak, és nagyjából két perc alatt berámolt tíz pontot, amivel ismét bejöttek tízen belülre a kék-fehérek. A meccs színvonala egyébként finoman szólva sem verte az eget, hibát hibára halmoztak a csapatok, nem volt egy kimondott nézőcsalogató mérkőzés. Időnként mintha lendületbe jöttünk volna, ám ilyenkor Bencze Tamás egy jó időzített időkéréssel mindig lehűtötte a paksi kedélyeket és megtörte a lendületünket. A negyed végén azonban már ez sem vezetett eredményre, bemutattunk néhány szép támadást és végül tizennyolc pontos fórt harcoltunk ki az utolsó negyedre.

Amelyet egy Kovács triplával rögtön megtoldottunk, így már csak öt kellett a "bűvös" huszonhathoz. Itt aztán kicsit "elmentek otthonról" mindkét oldalon, sorra jöttek a keményebbnél- keményebb faultok, melyek után csak úgy röpködtek a sportszerűtlen hibák. Azaz csak röpködtek volna, mert azok megítélése terén időnként furcsa döntések születtek, de oda se neki, a lényeg, hogy időnként azért kosarak is születtek, így mikor Bencze Tamás újfent időt kért, már huszonhárom volt közte. Aztán jó fél perccel később át is léptük azt a bizonyos határt, miután Chris Dunn két alkalommal is pontosan célzott. Lett volna esélyünk növelni is a különbséget, de több támadást is elrontottunk, nem úgy, mint Czinger, aki nem hibázott, így megint a ZTE volt nyeregben. szerencsére ez volt az utolsó alkalom a meccs során, mert innentől még egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltunk, és jó védekezéseket bemutatva megbénítottuk a zalaiakat. A századik pontunkat Will passzából Barnies jegyezte, mégpedig egy szép zsákolás formájában. A győzelem mellett az áhított különbség is meglett, és ha helyenként döcögött is a védekezés, de összességében teljesen megérdemelt és szép győzelmet arattunk, amely erőt adhat a folytatásra.

Szép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula