Mindent beleadtunk, de itthon sem sikerült

Az első meccshez hasonlóan ismét az Olaj hozta el a labdát a feldobásnál, ám ezúttal az első mezőnygólt mi szereztük, mégpedig Jones bődületes zsákolásából. Ráadásul nem csak ő, hanem Rodney McGruder is őrizte jó formáját, pillanatok alatt öt pontot termelt a szolnoki gyűrűbe. Sajnos a túloldalon Vojvoda is az első meccses önmagát idézte, azonnal akcióba lépett, és egy triplával, valamint egy szép betöréssel kiegyenlítette az állást. Egy dologban egészen biztosan eltért ez a találkozó az előzőtől: az ott pályára sem kerülő Obie Trotter ezúttal már az ötödik percben játékra jelentkezett. A meccs remek iramban zajlott, és ha minimális előnnyel is, de azért vezettünk. A cseréink jól szálltak be a meccsbe, Kovács és Tóth is hamar betalált, áttörve ezzel a pszichés gátat. Ráadásul a következő támadásból Eilingsfeld is betolt egy hármast, hat pontos vezetéshez juttatva a mieinket a negyed végére, és egyben extázisba kergetve a paksi híveket.

Kis szusszanás után folytatódott a meccs, mégpedig kihagyott dobásokkal mindkét oldalon, mígnem egy Ivosev fault után McGruder helyére nem küldte a megítélt büntetőket. A folytatásban aztán kezdett magára találni az Olaj, köszönhetően többek között Vojvoda Dávid újabb szenzációs triplájának, amelyet dudaszóra szórt be, ráadásul emberről. És mivel ezt két újabb dupla követte, mire feleszméltünk, egy pontra olvadt a nyolc pontos előnyünk. Ekkor azonban Kovács Ákos dobott lélektanilag elképesztően fontos hármast, majd kiosztott egy gólpasszt Szabó Zsoltnak, aki megismételte a mutatványt. Jött is előbb egy vendég időkérés, majd Simon Balázs sikeres középtávolija után Dzunic mester is magához hívta a fiúkat. Ami a találkozó összképét illeti, a védekezés mindkét oldalon remekül zárt, ami számunkra külön örömteli az első meccs hibái után, ráadásul a 20 perc alatt kapott 29 pont bárki ellen remeknek mondható, nem hogy a favorit ellenében. A félidőben végül öt pontos előnnyel vonulhattak pihenőre a fiúk.

A félidőben - a CsillagShow táncegyesület műsora után - díjátadókra is sor került, előbb a városi bajnokság helyezettjeinek járó érmeket osztották ki (a Face Kings lett a bajnok), majd Eilingsfeld János vehette át a Horváth Zoltán Emlékdíjat, amelyet a szurkolók ítélnek oda a legjobban küzdő paksi játékosnak. Aztán elkezdődött a második félidő, és a döbbenet: egy egészen banális faultot ítéltek sportszerűtlennek a játékvezetők, majd ezt megtetézték egy Dzunic Branislavnak kiosztott technikaival is, ami teljesen összetörte a csapatot. Lóránt triplát dobott, Pilcevic ziccerezett, Holiday pedig zsákolt, az öt pontos előny pedig hat pontos hátránnyá változott egy perc leforgása alatt. A sorozatot Jarrod Jones duplája törte meg, majd nem sokkal később Báder Márton irányába is szállt a "T-betű": a center kissé teátrális esését minősítették  színészkedésnek. Paprikás volt a hangulat, röpködtek a faultok, ám a lényeg, hogy ez magunkhoz térített minket, és a negyed derekára kiegyenlítettük az állást. Innentől aztán fej-fej mellett haladtak a felek, kosárra kosár volt a felelet, bár ezek jórészt büntetők voltak, a meccs küzdelmes jellegének megfelelően. Sajnos ekkor Vojvoda Dávid "dobta el az agyát", és 15 másodperc alatt két hármast is beemelt. A negyed végére így náluk volt az előny, még ha csak négy ponttal is. Ettől függetlenül az látszott, hogy még az addig nyújtott maximumnál is több kell, ha meg akarjuk nyerni ezt a találkozót.

A negyedik negyed azonban nem így kezdődött: Holiday, Báder és Milosevic kosaraival nem egészen három perc alatt két számjegyűre növelte a differenciát a Szolnok. Dzunic Branislav időt kért, mielőtt még nagyobb lett volna a baj, és megpróbálta megnyugtatni fiait. Sajnos ezzel is csak lassítani tudta a szolnoki rohamot, Báder Márton semlegesítése ugyanis szinte megoldhatatlannak bizonyult. A hátrány négy minutummal a vége előtt még mindig 11 pont volt, ekkor Kovács révén végre ismét betaláltunk távolról, és felcsillant a remény, hogy talán meg lehet még fordítani az állást. Dragan Aleksic időt kért, amelyet követően a csapatok neki futottak az utolsó etapnak. A végjátékban aztán Tóth Ádám sportszerűtlenül faultota Pilcevic-et, az apró irányító pedig kíméletlenül értékesítette mindkét büntetőt. Volt azonban még fordulat a mérkőzésben: Vaughn előbb értékesített egy triplát, majd két büntetőt is, Kovács Ákos pedig támadóhibát harcolt ki, így hárompontos hátrányban, egy támadásnyi idővel a vége előtt mi jöhettünk! Sajnos a támadást nem sikerült kosárral befejezni, a Szolnok pedig behúzta a másodikat is. Szombaton megyünk idegenben, ahol az életben maradásért küzdünk majd. Reménytelen helyzet nincs, de hogy nagyon nehéz lesz, az biztos.

Atomerőmű SE - Szolnoki Olaj KK
71-77
(20-14, 14-15, 18-27, 19-21)
Paks, ASE Sportcsarnok
V: Földházi T., Kapitány G., Benczur T. (Bodrogvári)

ASE: Vaughn 8/3, McGruder 18, Körtélyesi 5, Szabó 3/3, Jones 10.
Csere: Baki 1, Tóth 10, Eilingsfeld 5/3, Kovács 11/6.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Szolnok: Pilcevic 8, Vojvoda 22/12, Milosevic 4, Lóránt 9/3, Keller 6.
Csere: Trotter -, Holiday 11/3, Rakic -, Simon 4, Báder 13, Ivosev -.
Vezetőedző: Dragan Aleksic

Dzunic Branislav nem nyilatkozott.
Dragan Aleksic: Nagyon jó, nagyon kemény szóval igazi döntbe illő meccset játszottunk. Próbáltunk nyerni itt Pakson, hogy ezt a sorozatot is 3-0-val zárhassuk. Szeretnék gratulálni a játékosaimnak, de egyben az ellenfél játékosainak is, hiszen az utolsó pillanatig nyílttá tették a találkozót. Szombaton szeretnénk lezárni a bajnokságot.

Fotó: Fekete Zsuzsanna