Nem játszottunk jól, de győztünk

NB1 - Alapszakasz, 5. forduló
 Atomerőmű SE - Naturtex-SZTE-Szedeák
69-63
(14-11, 22-22, 15-17, 18-13)
(14-11, 36-33, 51-50, 69-63)

  ASE: Kovács 11/3, Medve 3/3, Barnies 8/3, Eilingsfeld 14, Tóth 16.
Csere: Robinson 8, Szabó -, Dunn 9, Will -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

Szeged: Moravcsik 4, Armelin 9, Molnár 13/3, Ciric 19/9, Watkins 10.
Csere: Juhos 5, Kiss 3/3, Mike -.
Vezetőedző: Nikola Lazic

Kipontozódott: Tóth (38.) ill. Molnár (40.), Moravcsik (40.)

Az elmúlt mérkőzéseken bemutatott gyenge kezdésre reagálva Schmidt Béla kevert egy nagyot a kártyákon, és három helyen is megváltoztatta a kezdőcsapatot. Kikerült Dunn, Szabó és Rakocevic (igaz nála a sérülése is bejátszott a dologba), helyettük pedig Kovács, Eilingsfeld és Tóth volt ott a feldobásnál. Nem is sziporkázott úgy az ellenfél, ahogy azt az eddigi találkozókon megszokhattuk, ellenben nálunk az Eilingsfeld-Tóth páros nagyon jól kapta el a fonalat mindkét oldalon, így a negyed felénél 10-4-re mi vezettünk. Később aztán magára talált egy kicsit a Szeged és Armelin kosaraira építve közelebb lopta magát, de így is mi zártuk előnnyel az első negyedet.

Érdekes volt ez a mérkőzés, ugyanis amellett, hogy a hangulat enyhén szólva is lapos volt, a játékosok sem pörögtek olyan szinten, ahogy szoktak. Nem is potyogtak a kosarak, és akkor még finoman fogalmaztunk. A játékosok sorra hibázták el a dobásokat, tripla az első tizenhárom percben egyáltalán nem született, de legalább a vezetés nálunk volt. Paksi oldalon továbbra is Tóth és Eilingsfeld húzta a szekeret, pontjaink nagyjából 70%-át jegyezték ők ketten, a túloldalon pedig Chip Armelin iparkodott meccsben tartani az övéit. Sajnos a mezőnysorunkból senki nem tudta elkapni a fonalat, és míg a túloldalon Ciric révén megszületett az első hármas, nálunk a 18. percben még mindig nem volt egy sikeres kísérlet sem. Fel is jött az ellenfél, az utolsó másodperceknek egállal mentünk neki, de Troy Barnies dudaszóra dobott triplájának köszönhetően mi vonulhattunk előnnyel pihenőre a nagyszünetben.

Tóth és Robinson kosarainak köszönhetően mi kezdtük jobban a második félidőt, ám Molnár triplája lehűtötte kicsit a kedélyeket. Dunn révén mi maradtunk támadásban, már a tíz pontos előny határát ostromoltuk, mikor ismét jött két hiba, és négy pontos különbségnél a vendégek támadhattak, Ciric révén lett is belőle kettő. Itt aztán véget ért a szegedi sorozat, Barnies zavarórepülése után Robinson zsákolt egyet, lélegzetvételhez juttatva a társakat. Azonban ami késett, nem múlott, a 27. percben utolért minket a Szedeák. Időt is kért Schmidt Béla, volt mit mondania, az biztos, mert a játékunk bőven hagyott kívánnivalót maga után. Sajnos ez sem segített, Molnár duplája már a vezetést jelentette számukra. Ekkor újabb taktikai lépésre szánta el magát Schmidt Béla, és alacsony szerkezetre váltottunk melyben a Barnies-Eilingsfeld duó alkotta a palánk alatti szekciót. A húzás - a részlegesen is, de - bejött, visszavettük a vezetést, és ha csak egy ponttal is, de mi voltunk előnyben a záró felvonás előtt.

Ez az állapot mindössze 20 másodpercig tartott, ekkor Ciric beemelt egyet a védjegyének számító hármasok közül, megadva csapatának a hangot. Itt aztán megint vettünk egy mély lélegzetet, összeszorított foggal kapartunk és mentünk előre. Csúsztunk-másztunk a labdákért, és ha csak büntetőkkel is, de szép lassan újra elkezdtük építeni előnyünket. A helyzet nem volt könnyű, Rakocevic hiánya, valamint Szabó gyenge formája miatt Eilingsfeld és Tóth emberfeletti munkát kellett, hogy végezzen a palánkok alatt, előbbi gyakorlatilag csere nélkül játszotta végig a meccset. A negyed derekán aztán kicsit meglódultak az események, öt pontos előnyünknél Juhos dobott 2+1-et, majd Kovács és Ciric szórt be egy-egy hármast. Két pontnál ziccert rontottunk, majd a fordulásból Juhos egyenlített. Ráadásul Armelint ziccerben ütöttük le, dobhatott kettőt, Tóth pedig kipontozódott. A szituáció nem volt könnyű, elúszni látszott a meccs, ám ő mindkettőt kihagyta, mi pedig fél perc alatt két duplát is begyötörtünk! Innen már nem volt visszaút a Szegednek, és ha nagyon nehezen is, de begyűjtöttük a győzelmet.

Fotó: Molnár Gyula