Ott vagyunk a döntőben!

Barovic és Thompson mellé az Alba Fehérvár elleni párharc hőse, Trepák Zoltán is feliratkozott a sérültek listájára, így ha lehet, még kevesebb esély mutatkozott a vendégcsapat győzelemére az elődöntő harmadik mérkőzésén. Medve Máté 2+1-es akciójával indult a mérkőzés, majd nem sokkal később egy gólpasszt is kiosztott hátvédünk. A túloldalon Borisov igyekezett, hogy feledtesse a a második meccsen nyújtott haloványabb produkcióját, be is szórt gyorsan két duplát. Szerencsére ez csak szépségtapasznak volt jó, mert Vaughn vezérletével az első két összecsapástól eltérően most támadásban is remekeltünk. Eddig összesen egy alkalommal értük el a húsz pontot támadásban a párharc során, ez most már a 8. percben megvolt, McGruder zsákolását követően. A negyed végére aztán kicsit közelebb zárkózott a Sopron, bár a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a 17 dobott pontjukból kilenc büntetőből született.

Tóth Ádám duplái vezették fel a második negyedet, a válogatott magasember két alakalommal is klasszikus, szép centermozdulattal juttatta a gyűrűbe a labdát. Egyértelműen uraltuk a mérkőzést, védekezésben sorra szereztük a labdákat, amelyeket aztán Medve és Kovács sebességének köszönhetően gólra is tudtunk váltani. Meg is léptünk 13 ponttal, mikor Sabáli Balázs időt kért, hogy rendezze egy kicsit a sorokat. Borisov révén ismét elkezdtek kapaszkodni, ám ekkor ismét érkezett Deonta Vaughn, és szemfüles labdaszerzéseivel, gólpasszaival és tripláival pillanatok alatt új lendületet adott a csapattársaknak. A negyed végén aztán a látványra is elkezdtünk adni, szebbnél szebb akciókat vezettünk, Medve labdaszerzés utáni zsákolása például élményszámba ment. A félidőre magabiztos, 20 pontos előnyt alakítottunk ki, és gyakorlatilag eldöntöttük a meccs sorsát.

Több technikai hibával és elrontott támadással nyitottuk a második félidőt, a Sopron pedig köszönte szépen, és két triplával pillanatok alatt hatot faragott a hátrányából. Dzunic mester nem is habozott időt kérni, hogy ébresztőt fújjon fiainak, mert nem ez volt jellemző a meccs első félidejére. Nehezen indult be a játékunk, mintha a szünetben egy kicsit leültünk volna, de egy-két jó védekezésnek köszönhetően ismét kezdtünk magunkhoz térni. Kellett is, mert Borisov és Thomas révén újabb három trojkát szórt a vendégcsapat, és már a 10 pontos határt karcolgatták. Érdekesség, hogy a szünetben 1/9-es triplamutatóval álló kék-fehérek a harmadik negyed első öt percében 5/5-öt dobtak a vonalon túlról. a negyed végére ezt 7/9-javították, ami elképesztő teljesítmény, még ha árnyalja is egy kicsit a képet, hogy közelebbről nem sikerült pontot szerezniük. Mindenesetre még így is csak 17-re tudták lefaragni a hátrányukat, így olyan sok okunk nem volt a bosszankodásra.

A záró felvonásra igyekezett mindenkinek lehetőséget biztosítani Dzunic Branislav, a közönség pedig hálás tapssal jutalmazta kedvencei teljesítményét. A három elődöntőben megvívott meccs képe alapján egy percig nem lehet kérdéses, hogy megérdemelten jutottunk-e a döntőbe. Sajnos a vendégek szakvezetői - némiképp érthető módon - feldúltak voltak a kiesés miatt, ami több technikait is eredményezett, ám ennek már nem volt jelentősége, a meccs ekkorra már rég a zsebünkben volt. A másik ágról vélhetően a Szolnok lesz az ellenfél a döntőben, az pedig már teljesen más kávéház lesz, ám ha így koncentrálunk védőoldalon, akkor ott is bármi megtörténhet. Csak hinni kell ezekben a fiúkban, mert megérdemlik.

Atomerőmű SE - Sopron KC
83-66
(22-17, 28-13, 18-21, 15-15)
Paks, ASE Sportcsarnok
V.: Papp P., Kapitány G., Farkas G. (dr. Valovics)

ASE: Vaughn 13/6, Medve 7, Körtélyesi 9/3, Szabó 12/3, Jones 15.
Csere: McGruder 8, Tóth 6, Eilingsfeld -, Baki -, Kovács 11/3, Markovic 2, Kerpel-Fronius -.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Sopron: Thomas 8/6, Ruják A. 6, Dénes 9/9, Borisov 21/9, Tóth 5.
Csere: Takács 7/3, Ruják B. 2, Molnár B. 4, Nárai 2. Rátvay 3.
Vezetőedző: Sabáli Balázs

Dzunic Branislav: Megérdemelten nyertük meg a meccset, mert kezdéstől kézben tartottuk azt. Néha, jól játszottunk, néha nem, de a lényeg, hogy döntőben vagyunk. Nagyon nagy dicséret illeti a fiúkat, mert a negyeddöntő után ismét 3-0-val jutottak tovább.

Sabáli Balázs: Gratulálok a Paks továbbjutásához, Trepák sérülése tovább nehezítette a dolgunkat. Az első félidőben tetemes előnyt adtunk a Paksnak, a másodikban már keményebbek voltunk, jobban küzdöttünk. Összességében megérdemelte a Paks.

Fotó: Fekete Zsuzsanna