Ezúttal az Olaj volt a jobb

Atomerőmű SE - Szolnoki Olaj KK 69-81 (13-16, 24-14, 15-26, 19-25)

II. Morgen Ferdinánd Emléktorna
Paks, Gesztenyés úti sportcsarnok

V.: Szabó, Kapitány, Reisz

ASE: Roberson 12, Dugat 4, Medve -, Szabó 5/3, Tóth 10.
Csere: Eilingsfeld 12, Jones 8, Kovács 5/3, Markovic 3, Körtélyesi 12/12.

Szolnok: Trotter 2, Wittmann 11/3, Vojvoda 12/6, Milosevic 9/6, Keller 15.
Csere: Sinovec 13/9, Báder 4, Brkic 3/3, Jones 12/3,

Nem egészen egy héten belül másodszorra csapott össze a tavalyi bajnokság két döntőse egymással, a meccs előtt pedig egy-nullra mi vezettünk, már ami ezt a nyarat illeti. Az előző meccshez képest azért történt változás a csapatok háza táján, ott Báder, itt pedig Körtélyesi jelentkezett játékra. A meccset a Szolnok kezdte jobban, rögtön magukhoz ragadták a vezetést, mi pedig iparkodhattunk utánuk. Míg a túloldalon Vojvoda Dávid volt a csapat vezére, triplát majd duplát szórt, nálunk elsősorban a csapatjáték dominált, öt játékosunk is betalált.

Körtélyesi és Brkic triplaváltása indította a második negyedet, nem tudott elszakadni egymástól a két csapat. Eilingsfeld több alkalommal is tapsra ragadtatta a nézőket, hol egy lepattanócsata győzteseként, hol pedig egy parádés zsákolás végrehajtójaként. A 15. percben aztán Roberson is megszerezte első találatát, majd kiosztott egy szép gólpasszt Körtélyesinek, aki triplájával kettőre hozta fel csapatunkat. Sajnos a túloldalon Keller Ákossal nem igazán bírtunk, a válogatott center semlegesítése megoldhatatlan feladatnak bizonyult, rendre betalált a palánk alól. A két fej-fej mellett haladó csapat közül aztán mi tudtunk előbb fordulatszámot növelni, és a két amerikai mezőnyemberünk, valamint Körtélyesi jóvoltából öttel megugrottunk, a félidőre pedig hét pontos előnyhöz jutottunk.

A félidőről visszatérve kisebb fennakadás volt az órával, majd az Olaj pillanatok alatt repesztett egy 10-0-ás sorozatot, előnybe fordítva a hátrányát. Sajnos az első támadásaink nem úgy jöttek össze, ahogy szerettük volna, többször is rosszul céloztunk, és védekezésben sem bírtunk a Sinovec vezette Olajjal. Egy időkéréssel, és egy kisebb sorcserével igyekezett belenyúlni a meccsbe Dzunic Branislav, sajnos nem túl sok sikerrel, az Olaj henger nem sokkal később már 22-4-nél tartott. Nem sok elképzelés volt a játékunkban, dobóhelyzetig is alig jutottunk el, míg a túloldalon rendre jól fejezték be az akciókat a piros-fekete játékosok. A negyed végére aztán magunkhoz tértünk, és a továbbra is jól játszó Eilingsfeld pontjaira építve négyre felkapaszkodtunk, ismét nyílttá téve a találkozó kimenetelét. Akadt itt a technikaitól kedve minden ebben a szakaszban, de lényeg, hogy nem törtünk meg, és vissza tudtunk kapaszkodni.

Aztán záró felvonásban megint jött az első negyed rémálma: két perc alatt hatot kaptunk, válaszunk pedig sokáig nem volt rá. Parázs hangulatú találkozót vívott a két csapat, több jó egyéni teljesítménnyel, és sajnos jobb szolnoki dobóformával. Wittmann, Vojvoda, Sinovec és Milosevic is betalált a vonalon túlról a negyed első öt percében, ez pedig elég nehéz helyzetbe hozott minket. A meccs korábbi szakaszában láthatatlan Jarrod Jones is megszerezte második és harmadik mezőnykosarát, ám sokkal közelebb ezzel sem kerültünk. Sajnos ezen a meccsen a távolról jobban célzó, és több jó egyéni teljesítményt felvonultató Szolnok bizonyult jobbnak, de szégyenkezésre nem volt okunk. A mérkőzés jó iramban zajlott, szép kosaraknak tapsolhattak a nézők, összességében pedig egy Morgen Ferdinánd emlékéhez méltó tornát tudhatunk magunk mögött.

Fotó: Molnár Gyula