Na ezt hívják feltámadásnak!

NB1 - Középszakasz, 3. forduló
 Atomerőmű SE - Szolnoki Olaj KK
92-78
(26-11, 30-18, 18-28, 18-21)
(26-11, 26-29, 74-57, 92-78)

  ASE: Kovács 11, Robinson 2, Barnies 13/6, Eilingsfeld 13/3, Watkins 15.
Csere: Fomin 6/3, Medve 6/3, Dunn 18/3, Will 8/6, Illés -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

Olaj: Burrell 563, Vrbanc 11/6, Vojvoda 6, Milosevic 18, Keller 16.
Csere: Gregory 8, Borisov -, Wittmann 12/6, Kovács 2.
Vezetőedző: Stojan Ivkovic

Kipontozódott: - ill. -

Tóth Ádám sérülés miatt, Chris Dunn pedig edzői döntés okán maradt ki a kezdőből, igaz utóbbi beállításra számítani lehetett a későbbiekben, hiszen ott ült a kispadon. Watkins kosaraival mi szeretünk négy előnyt, amihez Kovács Ákos hozzátett még kettőt, így az őszi meccsel ellentétben most jól kaptuk el a rajtot. A túloldalon természetesen Vojvoda volt a vezér, a szokásos agilis és gólra törő stílusában kosarazott, amely pontokban is realizálódott. Ryan Watkis ellen azonban ez is kevésnek bizonyult, centerünk sorra szedte a lepattanókat, mindenhol ott volt. Lelkes játéka a csapatra is jó hatással volt, így mikor Stojan Ivkovic a hetedik percben időt kért, már tizenegy ponttal vezettünk. Csapatunkat ez sem vetette vissza, Eilingsfeld Jani újabb öt pontjával még tovább növeltük az előnyt, egyszerűen szenzációsan kosaraztunk. Külön kiemelendő remek védekezésünk, amellyel 11 ponton tartottuk az első negyedben az Olajt. A vendégek sorra vállalták a nehezebbnél-nehezebb dobásokat, mert jobb nem volt, mindenhova odaértük. Az első tíz perc leteltével tizenöt pontos hazai előnyt mutatott a tábla, ezzel akár a meccs végén is megelégedtünk volna.

Fomin hármasával és Vojvoda "nézőriogató" eladott labdájával indult a második negyed, tetszett is a közönségnek a dolog, leszámítva persze azokat, akiket majdnem agyondobott a nézőtéren, de hát ez része a játéknak. Itt egy kicsit megtorpantunk, a Szolnok Keller Ákos két szép zsákolásával. És hogy tovább fokozódjon a hangulat, egy sima mezőnyfault után a sporik sportszerűtlen faulttal "kínálták meg" Fomint, úgyhogy Milosveic mehetett a vonalra. A két büntetőjéből egy jó volt, kosarat azonban mi szereztünk a folytatásban, mégpedig Medve révén, aki a sarokból dobott álomszép hármast, majd Will Tomi is beemelt egyet. Láthatóan élvezte a játékot a csapat, és végre úgy tűnt, egymásért és a csapatért játszanak. Bő két perccel a félidő vége előtt, Barnies büntetőivel a közte húsz is meglett, a jelzők pedig kezdtek elfogyni arra, amit a pályán láthattunk. Hol Chris Dunn varázsolt, hol Ryan Watkins brusztolt, a Szolnok pedig csak kereste a labdát. A végére még rátettünk egy lapáttal, így a a félidőben írd és mondd, huszonhét ponttal vezettünk.

Watkins duplájára Vrbanc válaszolt hármassal a folytatásban, ez volt az első szolnoki hármas a meccsen. Persze ezzel még összességében ki is egyeztünk volna, hiszen ilyen tempóban, percenként egy pontot faragva bárhogy is osztunk-szorzunk, nem érhettek utol minket a végéig. Hogy a kosárlabda azért nem ilyen egyszerű játék, arról Keller és Wittmann igyekeztek gondoskodni, duplával és triplával lopták közelebb az övéiket. Schmidt Béla nem is tétlenkedett, amint két kosarukat is válasz nélkül hagytuk, azonnal időt kért, hogy kicsit rendbe tegye a dolgokat. Az összképhez az is hosszá tartozik, hogy a második félidőre egy más felfogásban játszó Szolnok jött ki, sokkal élesebbnek tűntek, mint korábban. Sorra harcolták is ki a faultokat és a szabaddobásokat, ami nyilvánvalóan csak az agresszívebb játékuknak tudható be. Nyilvánvalóan. Közben szép lassan húsz alá is bejöttek, miután Milosevic büntetői a gyűrűben landoltak, és bár messze volt még akár csak a tíz pontos lélektani határ határ is, de oda kellett figyelni. szerencsére ekkor Chris Dunn extra passzából Eilingsfeld Johnny tépett egy embereset, megtörve a góltalansági szériánkat. A negyed végére már nem nagyon jött közelebb az Olaj, de így is lefaragtak tízet a félidei különbségből, köszönhetően első sorban annak, hogy ötből négy hármasuk a gyűrűben landolt.

A záró játékrészre már nem sok izgalom maradt, mert hiába próbálkozott a Szolnok, sokkal közelebb nem sikerült kerülniük hozzánk. Pedig Dino Gregory mindent megtett a cél érdekében, három perc alatt nyolc ponttal terhelte meg a gyűrűnket, mielőtt Stojan Ivkovic leültette volna. Persze ez már legyen az ő problémájuk, nekünk nem volt min bosszankodni. Ez az este a csapatról, a csapatjátékról, az egymásért küzdésről és a bizalomról szólt. Ezt a csapatot nem az egyébként meglévő, és akár bajnoki címre is elegendő egyéni képességek, hanem a szellemisége repítette a tabella élére az alapszakaszban, majd annak eltűnése csepegtetett olajat a lábak alá, melyen lecsúsztunk a harmadik helyig. Ma azonban bebizonyosodott, hogy ha hisznek és bíznak egymásban a srácok, akkor a határ a csillagos ég.

Egy biztos: A mérkőzés végén teljesen megérdemelten zúgott a "Szép volt fiút", jó volt ma ASE szurkolónak lenni!

Szép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula