Megnyertük a Félegyházi Pékség kupát!

Felkészülési mérkőzés
Atomerőmű SE - KTE-Duna Aszfalt
92-81
(24-26, 29-24, 19-17, 20-14)
(24-26, 53-50, 72-67, 92.81)
V.: Cziffra, Kovács, Randnóti

ASE: Kovács 21/6, Samenas 17/6, Forte 14, Tiby 5/3, Watkins 17.
Cs.: Will 9/6, Illés 2, Medve 5/3, Gulyás -, Bagó 2.

KTE: Pongó Má. 4, Champhor 14, Pongó Ma. 11/9, Ivosev 21/3, Karahodzic 13.
Cs.: Molnár 5, Mészáros 8, Hegedűs 5/3, Jakab -.

Kipontozódott: - ill. -

A Szeged illetve a MAFC legyőzése után az ASE és a KTE vívta a II. Félegyházi Pékség Kupa döntőjét a mai napom, mely előtt a bronzmeccsen a MAFC diadalmaskodott a "vesztes csapatok összecsapásán". Ez a meccs sem indult jól számunkra, Karahodzic kosaraival az ellenfél szerezte meg a vezetést, ráadásul Watkins is begyűjtött két faultot, ami tovább nehezítette a dolgunkat. Nálunk Samenas "csipkedte magát", eredményességének köszönhetően nem szakadtunk le túlságosan. Legalábbis egy darabig, mert a negyed derekára az ellenfél sikerrel talált fogást rajtunk, és Pongó Martin sikeres hármasa után hat ponttal megugrott. szerencsére nem jártunk úgy, mint tegnap, nem hagytuk, hogy nagyon meglépjen tőlünk a KTE, és Kovács szemfüles gólpasszainak köszönhetően ragadtunk rájuk, és majdnem egállal zártuk az első játékrészt.

Kosáresővel indult a második negyed, itt is, ott is estek a kosarak. Apró szépséghiba, hogy míg mi duplákkal operáltunk, addig a lilák triplát, valamint 2+1-es akciót jegyeztek. Ennek ellenére agresszív támadójátékunknak, és helyenként működő védekezésünknek hála végig ott lihegtünk a nyakukban, mikor a 13. perc végén időt kért a Kecskemét, már csak egy volt a differencia. Innentől aztán rátettünk még egy lapáttal, sorra szereztük a labdákat és még ha nem is sikerült mindet gólra váltani, de folyamatos presszió alatt tartottuk Pongóékat. Ebben az időszakban szinte támadásonként cserélt gazdát a vezetést: előbb mi szereztük meg Bagó duplájával, majd Hegedűs egy triplával visszavette,  hogy aztán Samenenas egy hármassal újra magához ragadja. A meccs izgalmas volt, igazi döntő, legalábbis ami a fordulatokat illeti. A negyed hajrájából szerencsére mi jöttünk ki jobban és Kovács Ákos dudaszóra dobott kettesével 53-50-re vezettünk.

Technikai hibákkal és kihagyott dobásokkal indult a második félidő, nem nagyon találták a fogást egymáson a csapatok. Szűk paksi előnyt mutatott a tábla, amit előbb Ivosev tüntetett el egy emberről dobott hármassal, majd Kovács Ákos szerzett vissza egy futtából dobott hármassal. Kovács egyébként elég jó hatásfokkal hozta az idegbajt a kecskemétiekre, valamint az időnként már megmosolyogtató módon nekik szorító, "semleges" hangosbeszélőre, de hát ugye ennek mi csak örültünk. Majd még jobban, miután Ákos bevert még egy hármast, rátromfolva Medve fél perccel előtte dobot trojkájára. Hét volt közte ekkor, időt is kértek a lilák, kellettek az edzői tanácsok. Mint utólag kiderült, nem hiába kértek időt, mi ugyanis a folytatásra elég jól összezavarodtunk, ami az előnyünk leolvadást eredményezte. Egészen háromig visszajött a KTE, mikor az utolsó pillanatban Kovács még ellopott egy labdát, és ötre növelte az előnyt.

A záró felvonásra meglehetősen felforgatott csapattal érkeztünk vissza, a kezdők közül csak Watkins és Forte voltak a parketten, de hát pihenni is kell, ami pedig általában kamatozni szokott. Sajnos pont erre az időszakra esett az egyik spori finoman szólva is véleményes ítélete, ami eléggé megzavart minket, kaptunk is egy dudaszóra behulló hármast. Mindegy is, szerencsére Kovács Ákos ismét résen volt, meglátta a lyukat a védőfalon és kíméletlenül ki is használta az, megnyugtatva kicsit a társakat. Öt pont volt közte, négy perc volt vissza, a csapatok pedig annak ellenére, hogy barátságos meccsről volt szó, szinte bajnoki meccshez méltón küzdöttek, látszott hogy mindkét gárda be akarja gyűjteni a győzelmet. Ezen sokat segített Matt Tiby, aki rengeteg rossz megoldás és dobás után a legjobbkor talált be a vonalon túlról, és növelte nyolcra a paksi fórt. Ezzel nagyjából meg is tört a Kecskemét, próbálkoztak ugyan, de nem volt számukra visszaút. A végén még beszedtünk pár könnyű kosarat, melyek nélkül ugyan meglettünk volna, de ekkor már nem számított.

A csapat összességében magabiztosan húzta be a győzelmet és ezzel együtt a II. Félegyházi Pékség Kupa első helyét is. Ami azonban még ennél is örömtelibb, hogy helyenként már úgy játszottunk, ahogy azt ettől a csapattól el lehet várni, ráadásul a nehéz percekben mindig akadt valaki, aki vezérré tudott előlépni. Az egész tornán teljesített például - az MVP címet is begyűjtő - Kovács Ákos és Ryan Watkins, de a többieknek is akadtak remek periódusaik.

Szép volt fiúk!