Visszavágtunk a Falconak

NB1 - Alapszakasz, 17. forduló
Atomerőmű SE - Falco-Trend Optika KC
83-60
(27-9, 18-14, 18-27, )
(27-9, 45-23, 63-50, )
Vezette: Benczur T., Hegedüs T., Frányó P. (Farkas Z.)

 ASE: Dunn 19/12, Robinson 11/3, Barnies 13, Eilingsfeld 11, Watkins 10.
Csere: Will 5/3, Medve 9/9, Kovács 5/3, Sziladji -.
Vezetőedző: Schmidt Béla

Falco: Rundles 11/3, Butorac 5/3, Váradi 2, Comagic 10, Wright 17.
Csere: Bognár 2, Rakic 13/6, Hódi -, Bazsó -, Bagó 2, Durázi -, Kovács -.
Vezetőedző: Kálmán László

 Kipontozódott: - ill. Rakic (39.)

Jól kezdett a Falco, Comagic és Wright is hamar a gyűrűbe talált. Szerencsére nem maradtunk adósak, rövid időn belül megfordítottuk az állást, köszönhetően remek csapatjátékunknak: hat mezőnykosarunkat négy játékos jegyezte, szebbnél szebb akciók után, így mikor Kálmán László időt kért, már 13-5-re mentünk. Egy perccel pedig újabb öttel jártunk előrébb, a vendégek pedig nem nagyon találták az ellenszert remek védekezésünkre. Kosarat is csak Wright révén jegyeztek, aki a javára megítélt büntetőket igyekezett pontokra váltani, felemás sikerrel. Watkins második hibája átrendezte egy kicsit a felállást, kénytelenek voltunk szerkezetet váltani, Will Tamás jött be négyesre, majd be is szórt egy szép trojkát bemutatkozásként. A negyedet végül alacsony szerkezettel is fölényesen nyertük, már csak három volt hátra.

A második negyedre tovább alacsonyítottunk, a Dunn - Medve - Robinson - Will - Eilingsfeld sor ma már kézilabdában is alacsonynak számítana, de hát ha így is megy, miért ne? Olyannyira jól ment a dolog, hogy előbb szereztünk gyors négy pontot, majd Kovács Ákos bevetésével még lejjebb húztuk egy kicsit a centiméter-átlagunkat. A lényeg a lényeg, az előnyünket őriztük, mégpedig helyenként látványosnak mondható játékkal. Aztán visszatért Watkins, dobott egy szép duplát, majd egy faulttal gazdagabban indult vissza a kispadra, helyette pedig érkezett ötös posztra Troy Barnies. Volt is némi zavar az erőben, a Will-Barnies centerpáros finoman szólva is furcsán festett. Kicsit meg is torpantunk, kaptunk pár könnyű kosarat, amivel a Falco felzárkózott tizennyolcra, Schmidt Béla pedig gyorsan időt kért. A folytatásban megint mi uraltuk játékot, pályára került Sziladji is, hogy pihenhessen egy kicsit Eilingsfeld is, Barnies pedig előlépett pontfelelősi szerepkörbe. A maradék két-három perc szép csendben lecsorgott, mi pedig még növelni is tudtuk előnyünket.

Megint vendégtalálattal indult a játék, de Barnies révén ezúttal is volt válaszunk. Mondjuk a meccs élvezeti értékén nem sokat növelt, hogy sorra adogattuk el a labdákat, de legalább az ellenfél nem tudott belőle építkezni, így belefért. A meccs színvonala ezt ezeket a hibákat leszámítva is elég alacsony volt, hibát-hibára halmoztak a csapatok. Aztán egy idő után már túl sok kezdett lenni a paksi hiba, Kálmán László csapata pedig hiába harmatos idegenben, annyira mégsem rossz az az állomány, hogy ne torolják meg a könnyelműséget. Fel is kapaszkodtak tizenötre, mikor Robinson végre betalált a sarokból, megnyugtatva egy kicsit a társakat. Elég hullámzó volt a meccs ebben a szakaszban, hol húsz pont volt közte, hol tizenkettő, nem lehetett tudni, milyen irányba mozdul a dolog a végén, minden benne volt még a meccsben. A végén tizenháromnál állt meg a hullámvasút, de oda kellett figyelni az utolsó negyedre.

A záró felvonásra aztán kicsit összeszedtük magunkat, Kovács és Medve is hármast dobott, mindketten Barnies gólpasszából, a különbség pedig ismét megnyugtató méretűre hízott. Ekkor már nagyjából látszott, hogy komolyabb fordulat ebben a meccsben már nem lesz, a kérdés mindössze annyi volt, hogy kiütéssel zárul-e az összecsapás, vagy visszajön látótávolságon belülre a Falco. Végül ez utóbbi forgatókönyv érvényesült, és bár veszélyben nem forgott a győzelmünk, lesz min gondolkodni és elemezni, mert egy negyednyi jó játék után annyira visszaestünk, ami a későbbiekben már nem fog beleférni. Ma azonban ez is elég volt, a veretlenségünket megőriztük, és helyenként még szépen is kosaraztunk. Nagyjából ez volt kitűzött cél ezen a szombat délutánon.

Fotó: Molnár Gyula