Hosszabbításban nyert az Alba

Mindkét oldalon négy légióst alkalmaznak a csapatok, így már a kezdés előtt adódtak izgalmak: vajon ki marad ki? Végül az ASE és az Alba mesterei egyaránt egy-egy irányító mellett döntött: így Lee Huphrey és Deonta Vaughn nézhette civilben a társakat. És hogy ne egyedül tegyék ezt, abban Tóth Péter és Körtélyesi Gergely "segített", a két játékos egyaránt sérüléssel bajlódott.

Barone és Jones szemet gyönyörködtető zsákolásai nyitották a találkozót, majd egy sor elrontott támadást és egy szép Robinson betörést követően megint ők találtak be, hasonló módon. Ekkor kisebb zavar ütötte fel a fejét a fehérvári sorok között, pillanatok alatt el is lépett héttel az ASE. Carlos Frade próbált először belenyúlni a meccsbe, mikor az ötödik percben pályára küldte a Supola - Hobbs - Somogyi triót. Ennek meg is lett az eredménye, Supola és Oláh megkezdték a felzárkózást, amire pedig Dzunic mester válaszolt, mégpedig a Kovács -Tóth - Eilingsfeld hármas becserélésével. Innentől jött az igazi káosz, egymást követték az eladott labdák és az egyéb technikai hibák, de a lényeg, hogy ha szűken is, de mi vezettünk a negyed zárásakor.

A roppant motivált Jones középtávolija nyitotta a második negyedet, majd egy jó védekezés után ismét elsüllyesztett egyet. Az Alba ekkor ismét elővette egyik kedvenc fegyverét, az egész pályás letámadást, amellyel meg is zavarták a mieinket, Hobbs pedig két duplával büntetett. Azonban mielőtt komolyabb lehetett volna a baj, és az egyenlítésért támadhattak volna, érkezett Eilingsfeld János, aki a legjobbkor helyezett egy triplát a fehérvári gyűrűben. Kissé magunkhoz tértünk ettől, és McGruder vezérletével ismét elkezdtük kiépíteni az előnyünket, ám a lendületünk nem tartott sokáig. Supola Zoltán ugyanis lélekromboló, ám fehérvári szempontból legjobbkor érkező tripláival nem engedte leszakadni az övéit, így a félidőben ismét az első negyed végi két pont volt a csapatok között.

Robinson és McGruder két akciójával indult a második félidő, az amerikai páros két támadást is megoldott pillanatok alatt. A túloldalon azonban erre is volt válasz, mégpedig az addig pont nélkül álló Somogyi révén: az óriás McGruderhez hasonlóan két egymást követő támadást is sikerrel fejezett be. Roppant szoros volt a meccs, amelyben benne volt a meglepetés lehetősége is, hiszen az Alba jól tartotta magát. A negyed derekán Baki pillanatai következtek: előbb egy dupla, majd egy tripla érkezett tőle, és mivel McGruder is megvillant, hirtelen 10 pontra nőtt a hazai előny. Frade időt kért, nem csak a hátrány, hanem a védekezésünk miatt is, amely erősen feljavult a második félidőre. A paksi rohamot azonban ez sem állította meg, Kovács és Eilingsfeld révén újabb öt ponttal megtoldottuk az előnyt, jött is az újabb vendég időkérés. Ez már használt: Supola helyére küldte a negyedik tripláját is, majd Hobbs is betolt egy triplát, de negyedik negyednek így is kilenc pontos hazai előnnyel futhattak neki a csapatok.

Idegesen, sok hibával kezdődött a záró felvonás, látszott a tét nagysága. A gólcsendet végül Tóth Norbert törte meg egy középtávolival, és máris csak hét volt közte. Három perc elteltével aztán végre a fehérvári gyűrűbe is bekerült a labda: a jól játszó Baki Gergely talált be a hárompontos vonalon túlról. Telt az idő, a kosarak nem nagyon potyogtak, de mivel az előny nálunk volt, ez az ellenfél számára jelentett nagyobb problémát. Ismét Supola oldotta meg jól, mehetett a büntetővonalra, de csak a másodikat dobta be. Igaz, nem sokkal később egy duplával javított, amellyel már 19 pontnál járt, messze csapata legeredményesebbjeként. Bő négy perc volt ekkor hátra, Dzunic mester pedig magához hívta az övéit, mert az öt pontos előny minden volt, csak megnyugtató nem. Hosszú percekig tartó gólcsend után végül Szabó pöcizése volt sikeres, kellett, mint egy falat kenyér. A következő másfél perc sajnos a Fehérváré volt, és a hibáinknak köszönhetően a Fehérvár ki tudta egyenlíteni az állást. Az utolsó pillanatokban még mindkét csapatnak megvolt a lehetősége, hogy megnyerje a meccset, de hibáztak, így jöhetett a hosszabbítás.

A hosszabbításban aztán ismét a vendégek kezdtek jobban, Moore dobott egy duplát, amellyel megszerezték a vezetést is. Nálunk továbbra sem jött össze semmi, szórtuk a hárompontosokat, de semmi nem akart beesni. Az Alba zónázott, mi pedig szenvedtünk. Végül 230 másodperc után McGruder betalált, megtörve a végeláthatatlan gólcsendet. Visszaút azonban innen már nem volt, Supola vezérletével az Alba elvette a hazai veretlenségünket.

Atomerőmű SE - Alba Fehérvár
66-71
(13-11, 18-18, 24-17, 8-17, 3-8)
Paks, Gesztenyés úti sportcsarnok
V: dr. Vígh P., Ádám J., Gál J. (dr. Gincsai)

 ASE: Robinson 7/3, Medve -, McGruder 17, Szabó Zs. 8/3, Jones 12.
Csere: Kovács 3/3, Tóth 6, Eilingsfeld 5/3, Baki 8/3, Markovic -.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Alba: Szanati -, Moore 15/3, Juhos 2, Tóth N. 3, Barone 13.
Csere: Supola 22/12, Hobbs 10/6, Somogyi 4, Blaskovits 1, Oláh 2.
Vezetőedző: Carlos Frade

Dzunic Branislav: Nyert meccset veszítettünk el, de a játékunk alapján nem is érdemeltünk győzelmet. A zónavédekezés megzavart minket, de nem csak ez volt a gond, mert a távoli dobások sem mentek, és lepattanóból is túl sokat engedtünk az ellenfélnek.

Carlos Frade: Minden labdáért keményen meg kellett harcolnunk, mert a Paks egy tapasztalt, jó csapat. Egy pillanatra sem veszítettük el hitünket, és végig koncentrálni tudtunk, az egész meccs folyamán. Nagy szívvel és energiával játszottunk, ami meglátszott a lepattanózáson is. Minden játékosom hozzá tudott tenni a mérkőzéshez.

Fotó: Fekete Zsuzsanna