Véget ért a dal

Elődöntő - 4. mérkőzés
 Atomerőmű SE - TLI-Alba Fehérvár
64-69
(20-13, 19-16,  9-20, 16-20)
(20-13, 39-29, 48-49, 64-69)
Vezette: Cziffra Csaba, Pálla Zoltán, Söjtöry Tamás (dr. Páli Kálmán)

  ASE: Dunn 8, Medve 8/6, Barnies 4, Eilingsfeld 7/3, Watkins 13.
Csere: Tóth 1, Robinson 20/9, Kovács 3/3, Will -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

Alba: Simon 6, Myles 13/3, Spurlock 17/6, Peasron 10, Lóránt 9.
Csere: Csorvási 4, Tóth 2, Markovic 6, Supola -.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott: - ill. Pearson (37.)

Továbbjutott a
TLI-Alba Fehérvár

Mi hoztuk el a labdát a feldobásnál, majd Watkins és Medve kosaraival 5-0-ás előnyre is szerte tettünk viszonylag hamar. Kellet a jó kezdés nagyon, hiszen párszor már láttuk az idén, hogy az Alba milyen rohanásra képes. Persze a meccs fontosságát a túloldalon is érezték, Pearson és Spurlock révén meg is kezdték a felzárkózást. Rettenetesen akartuk ezt a győzelmet, látszott a fiúkon, hogy ma ha kell, meghalnak a pályán, de itt nyerni fogunk. A csapatjátéknak jót tett Medve és Watkins csapatba kerülése, mindketten ezerrel pörögtek az első perctől kezdve. Lelkesedésük a csapattársakra is átragadt, ki is alakítottunk egy stabilnak mondható 5-6 pont körüli előnyt a negyed derekára, amire még rá is pakoltunk egy lapáttal az utolsó két percre fordulván, így mikor Dzunic Branislav időt kért, már nyolc volt közte. Szerencsére a lendületünk a folytatásban is kitartott, bár a helyzeten tovább tudott volna javítani, ha a büntetőket is jól dobjuk. Abból azonban mind az öt kimaradt az első negyed során, de így is hét pontos hazai előnnyel zárult az első tíz perc.

Rontott támadásokkal folytatódott a mérkőzés, egészen addig, amíg Donald Robinson be nem emelt egy szép ívű trojkát, két számjegyűre növelve a különbséget. A védekezésünket öröm volt nézni, kemények és határozottak voltunk, ráadásul végre a szükséges faultokat is beütöttük, megelőzve a könnyelműen beszedett kosarakat. Sajnos a jó ütemben eleresztett faultok mellé a sporik is elhelyeztek párat, ami már messze nem esett olyan jól a lelkünknek, de a lényeg, hogy az előny - többé-kevésbé - őriztük. Három perc elteltével még mindig volt hét pontnyi előnyünk, de egy kosár már kimondottan jól jött volna. Főleg, mikor Spurlock zsákolásával ötre fogyott az előny, Tóth löbbölt labdáját húzta be a levegőben úszva. Időt is kértünk, valamit tenni kellett, mert tört fel az Alba, mint a talajvíz. A pauzát Markovic percei követték, ex-játékosunk kosaraival egy pontra zárkózott a vendégcsapat. Védekezés terén nagyot javultak, mondjuk volt is honnan. Ismét időt kértünk, mely után végre ismét felpörögtünk, Robinson öt pontjával - dupla, majd tripla - megint megugrottunk! Időt kértek a vendégek is, de kosarat megint mi szereztünk, Eilingsfeld gyűrűbe hulló labdája ráadásul hármat ért! Az i-re a koronát pedig az utolsó akció tette fel, az óra szorításában Dunn okos passzát Medve a levegőből pöcizte a gyűrűbe, közte tíz!

A nagyszünetre pokoli meleg lett a csarnokban, hiába ment a klíma, folyt a víz nézőről, játékosról egyaránt. Kihagyott dobás itt, kihagyott dobás - majd - visszaszedett pattanó ott, kettővel közelebb a Fehérvár. Akadtak is hibák mindkét oldalon bőséggel, melyekben a meleg mellett a tét is nagy szerepet játszott, ami valljuk be, nem volt kicsi. Három perc alatt mindössze hét pontot jegyeztek együttes erővel a felek, ami valljuk be, nem egy kimondott pontzuhatag. ezek után nem is csoda, hogy felrobbant a csarnok, mikor Medve Máté triplája a gyűrűben landolt, ismét tíz fölé növelve a differenciát. Szó szerint öröm volt nézni, ahogy játszottunk, ahogy küzdöttünk, és ahogy hittünk magunkban. Persze a történetbe időnként hibák is becsúsztak, mint mikor Spurlockot beengedtük a gyűrű alá egy könnyű ziccer erejéig, de ez benne van. A 28. percre öt pontos ASE előnnyel fordultunk, valamint Eilingsfeld negyedik faultjával, ami úgy hiányzott, de úgy... Pearson újabb kosara volt az a pont, amikor időkérésre szánta el magát Schmidt Béla, ekkor érezte úgy, hogy kicsit fújni kell a srácoknak. Az edzői intelmek után jól játszottuk meg Tóth Ádámot, ám két büntetőből csak egy volt jó, ezzel sajnos az addig eltelt 27 percet tekintve 2/9  volt a mérlegünk. Az Alba pedig büntetett, mégpedig kíméletlenül és Myles, valamint Tóth Péter kosaraival átvették a vezetést, így ők várhatták előnyben a záró felvonást.

A metaforikus késsel a torkunkon jöttünk vissza az utolsó negyedre, melyet meg kellett nyerni, nem volt más választásunk, ha vasárnap el akartunk utazni egy mindent eldöntő ötödik meccsre, Székesfehérvárra. Az első kosár a vendégeké volt, Myles középtávolija csont nélkül hullott a gyűrűbe. Volt baj rendesen, a korábban szépen működő védekezésünk a négyfaultos Eilingsfeld hiányában széthullott, de még ennél is nagyobb baj, hogy a támadásban teljesen tanácstalanok voltunk. Ismét időt kértünk, mely után visszajött Eilingsfeld Jani, mi pedig bíztunk a javulásban. Robinson végre meg is találta az utat a gyűrűig, faultal együtt juttatta a gyűrűbe a labdát, kár hogy a büntető megint kimaradt. Nem úgy, mint fél perccel később, mikor mindkettő a gyűrűben landolt, kiegyenlítve az állást. Sőt, miután egy támadóval Pearson lerendezte a következő támadást, Dunn a vezetést is megszerezte nekünk. Érkezett is a vendég időkérés, mely után Simon egy igazi lélekromboló triplával megint megfordította az állást. És hogy még nagyobb legyen a baj, Barnies sokadik elrontott akcióját Pearson két jó büntetővel honorálta a túloldalon, máris hárommal ment a Fehérvár. Négy volt hátra, mikor Robinson is a vonalra állhatott, ám ő csak fele ennyire volt higgadt, így csak egyet tudott faragni. Hihetetlen volt a feszültség, Robinson pedig gyakorolhatta a büntetőket bőséggel, miután gyakorlatilag minden támadásunk úgy végződött, hogy faultolták. Ezúttal szerencsére Pearson "áldozatul is esett" az esetnek, ötödik faultja a kipontozódást jelentette számára. Aztán 59-60-nál végre kivédekeztünk egy támadást, majd el is rontottuk a sajátunkat, Spurlock pedig triplával büntetett. Nagy lett volna a baj, ha Robinson nem válaszol fordulásból, ám könnyű így sem volt a helyzetünk. Sőt, miután Markovic betalált középtávolról, egyenesen rettenetesnek tűnt. Egy perc volt vissza, támadott az Alba, Lóránt pedig nem hibázott, így 40 másodperccel a vége előtt, 5 pontos hátrányban a kiesés szélére sodródtunk. Utolsó szalmaszálként időt kértünk, de innen már nem volt visszaút.

Elszenvedtük idei második hazai vereségünket is, mellyel eldőlt, hogy idén már csak a bronzéremért harcolhatunk.

Fotó: Molnár Gyula