Parázs meccsen vertük az Albát

NB1 - Középszakasz, 9. forduló
 Atomerőmű SE - TLI-Alba Fehérvár
84-73
(30-27, 14-19, 16-17, 24-10)
(30-27, 44-46, 60-63, 84-73)
Vezette: Papp Péter, Török Róbert, Söjtöry Tamás (Várhalmi Zsolt)

  ASE: Dunn 29/18, Robinson 4, Barnies 21/6, Eilingsfeld 14/6, Tóth 2.
Csere: Kovács 10/3, Watkins -, Fomin 4.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

Alba: Chery 14, Myles 14/6, Spurlock 10/6, Peasron 10, Lóránt 6.
Csere: Wright 4, Simon 3/3, Markovic 9/3, Csorvási 3.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott : Watkins (38.) Eilingsfeld (40.) ill.-
Kiállítva: - ill. Pearson (39.), Spurlock (40.)

Szokásos kezdőötösével vágtak neki a rangadónak a csapatok, melyen az Alba szervezett vezetést Myles révén, ám Eilingsfeld büntetőivel hamar kiegyenlítettünk, sőt Dunn két triplájával meg is ugrottunk kicsit. Támadásban jól kezdtünk, sültek a dobásaink, ami nem volt hátrány, tekintve, hogy a túloldalon Lóránték is jól céloztak. Aztán akadt némi polémia egy Tóth Ádám ütötte fault kapcsán, Tristan Spurlock be is dobta a megítélt büntetők közül az elsőt, mikor az ítéletet a sporik visszavonták, és oldalról jött az Alba. A csarnokban jó eséllyel senki nem értette, mi történt, ám ez nem zavarta Donald Robinsont, aki labdát lopott és óriásit zsákolt, legnagyobb örömünkre. Itt aztán felpörögtek az események, csak úgy szórták a kosarakat a játékosok, akik közül különösen Eilingsfeld Jani volt elemében, a negyed végére már tizenegy pontnál járt, mi pedig - Spurlock dudaszóra behulló hármasának "hála" - hárommal vezettünk.

Dunn kettesére Wright felelt, majd megint Dunn talált be, amire Simon válaszolt. Szenzációsan dobtak a csapatok, mi hétből hatnál jártunk, kellett is nagyon, mert az megint látszott, hogy ez az Alba fizikálisan nagyon erős. Közülük is kiemelkedett Ryan Pearson, akit a fehérvári meccshez hasonlóan ezúttal is nagyon aktív volt, szinte ragadtak hozzá a lepattanók. Aztán ahogy várni lehetett, előbb-utóbb elkezdtek kimaradni a dobásaink, az Alba pedig tovább "izmozva" átvette a vezetést. A fehérváriaknál ez idő tájt Kenny Chery volt a vezér, sebességét és robbanékonyságát kihasználva terrorizált az aktuális védőjét. A negyed derekán, két pontos vendégelőnynél kért időt Schmidt Béla, láthatóan igényelték a szusszanást a fiúk. Közben Chris Dunn sem lassított, és annak ellenére is csapatunk vezére volt, hogy az első tizenhét percben egy pillanatra sem ült le, negyedik triplájával egy pontra zárkóztunk, majd két büntetőjével a vezetést is visszavettük. Nem ez volt azonban az utolsó fordulat a negyed során, Csorvási révén ismét a vendégekhez került az előny, hogy aztán ott is maradjon a nagyszünetig.

Labdaszerzéssel, majd egy Tóth-kosárral indítottuk a második félidőt, eddig jó. Myles triplája csont nélkül hullott a gyűrűbe, Lóránt középtávolija pedig "csontosan", ez már nem annyira jó. Továbbra is a kezdőcsapattal voltunk a pályán, akik közül Dunn még mindig csere nélkül nyomta, de egyelőre bírt a feladattal. Nem úgy, mint Barnies Pearson védésével, egyszerűen nem tudott mit kezdeni honfitársával, aki valahogy mindig a legjobbkor (legrosszabbkor...) volt jó (rossz) helyen. Mint a 26. percben, mikor egy előrevágott labda üresen találta meg a palánkunk alatt, ő pedig nem hibázott. Ezzel ötre nőtt a fehérvári előny, mi pedig újfent időt kértünk, kellettek az új impulzusok a fiúknak. Sajnos a játékunk a folytatásban sem javult sokat, az Alba pedig szép lassan növelte előny, amely akár két számjegyűre is hízhatott volna, ha Kovács Ákos nem szór be gyorsan öt pontot. Csapatkapitányunk szinte vállára vette a csapatot, folyamatos presszió alatt tartotta aktuális védőjét, aki rendre csak faulttal tudta megállítani. Aztán mindennek megkoronázásaként kiosztott egy szédületes gólpasszt Fominnak, aki szinte letépte gyűrűt. Ezzel a feltámadással nagyjából megállítottuk a fehérvári rohamot, és bár fordítanunk nem sikerült, hagytunk magunknak esélyt arra, hogy a záró felvonásban megnyerjük a meccset.

A negyedik negyed első negyven másodpercében aztán sorra alakítottuk ki a jobbnál jobb helyzeteket, de betalálni nem sikerült, míg végül az Alba leszedte a lepattanót, ám kosarat ők sem szereztek. A nézők mindkét oldalon szidtak mindenkit, mindkét fél hiányolta az ítéleteket, ám azok nem jöttek. Nem úgy, mint Eilingsfeld Jani, aki érkezett, mint Böde Dani, és egy orbitális zsákolással csökkentette minimálisra a differenciát, melyet aztán Tory Barnies el is tüntetett, így kezdődhetett minden elölről, azzal az apró kiegészítéssel, hogy az elején nem állt négy-négy fault a centereink neve mellett a táblán. Itt aztán megint az Alba vett lendületet, és szinte szó szerint begyötörtek három pontot, mely ezen a meccsen egyáltalán nem számított lebecsülendő előnynek. Hogy mennyit ért, arra ékes bizonyságul szolgált, hogy a következő bő két percben egyik oldalon sem esett kosár, azonban ennek a három pontnak köszönhetően ez az Albát jóval kevésbé zavarta, mint minket. Aztán ékezett Kovács Ákos, és egy csodaszép hármassal annulálta a hátrányt, így mikor Dzunic Branislav három perccel a vége előtt időt kért, megint fej-fej mellett álltak a felek. Nem sokáig örülhettünk, Lóránt szedett támadót és dobott duplát, ám a fordulásból Dunn beszórt egy hármast, így már nálunk volt az előny, sőt nem sokkal később Robinson labdát lopott, és megháromszorozta azt! Újabb vendég időkérés, de a fejekben nem sikerült rendet tenni, Pearsonnál elszakad a cérna, két technikait is kireklamált magának, és mehetett zuhanyozni! Chris Dunn pedig a vonalra, hogy zsinórban bedobjon öt hármast, és egy elegáns mozdulattal a szakadékba rúgja az Albát. Innen már nem is volt visszaút a vendégeknek, sőt még Spurlock is kiállíttatta magát, miután lekönyökölte Eilingsfeldet. Nem volt szép a vége, nem kosárpályára való az ilyen.

De ezzel most ne is törődjünk, a lényeg, hogy nyertünk és ezzel megszereztük a pályaelőnyt a rájátszásra!

Szép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula