Aranyos bronz és 1, 43

Kiszli Vandának ez az első idénye csak a felnőtt mezőnyben, és a kezdeti nehézségek után a kontinensviadal azt mutatja, hogy kijött a gödörből.

„Sajnos az idei évem elég rosszul indult, nagyon mélypontra kerültem a dél-afrikai edzőtábor során, ahonnan próbálok visszajönni, ami még nem igazán sikerült. Rossz formában éreztem magam a kiutazás előtt is.”- mesélte a tavalyi világbajnokságon ezüstérmes kajakos.

Az első napon tartották a rövid körös versenyt (3,6 km, 3 kör 2 futással), ahol Vanda a második helyet szerezte meg a másik magy induló, Horváth Noémi mögött.

„Nagyon nehezen ment ez a verseny, nem éreztem jónak semmit, sem az evezést, sem a futás részét. Sikerült másodikként célba értem, szóval a helyezéssel elégedett vagyok, de a versenyzésemmel nem.”

Két nappal később 26 km-en is meg kellett küzdeni az elemekkel és a többi versenyzővel. Vanda Csay Renáta és a brit kajakos mögött harmadikként zárt.

„Volt egy napom helyrerakni fejben a dolgokat, összeszedni magam, pénteken megnéztem egy-két futamot, majd pihentem egy nagyot. Szombaton jött a fő szám, a felnőtt 26km. Nagyon vártam már, hogy versenyezhessek, de meglepően nyugodt voltam, nem éreztem magamon semmiféle terhet, csak versenyezni akartam. Az új hajómban indultam, amit ezúton is köszönök a Nelonak, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lesz benne versenyezni, mert nemrégóta edzek benne, még nem sikerült teljesen megszoknom, de hálistennek minden rendben volt vele. Az egész verseny alatt jól sikerült helyezkednem, sikerült jól meglátnom a dolgokat és jól jöttem ki a különböző helyzetekből. Nagyon elfáradtam, kiadtam magamból mindent, elégedett vagyok ezzel a szombati versennyel. Jelenlegi helyzetemben ez a bronzérem nekem most aranyat ér.”

Az ifik között induló kenu párosunk, Hodován Dávid és a Pakson edző, dunaferres Kollár Kristóf még serdülőkorú, ám korukat meghazudtolóan érett versenyzést produkáltak, és szerezték meg az ezüstérmet. A győztes németek a 19 kilométer végén 1,43 másodperces előnnyel értek célba.

„Aznap amikor felkeltem éreztem, hogy jól fog menni. Ez volt az első futásos maratonom, amit sikerült viszonylag rendesen végigcsinálnom. Meg rajt előtt megbeszéltük, hogy a harmadik körben iszunk, de ezt addig halogattuk, amíg végül elmaradt. A rajtból szerencsére jól jöttünk el a németekkel es a portugálokkal, majd a németekkel maradtunk és velük vizeztünk. Próbáltunk pihenni, de kicsit rutinosabbak és erőszakosabbak voltak, hagyták, hogy mi menjünk többet elől. A futás viszonylag jól ment, a borítást (hajóból a víz kiöntése) és a tempót kell még fejleszteni, gyakorolni a későbbiekben. Az utolsó körben a lengyel egység kicsit bekavart, felzárkóztak és a folyamatos váltogatták a tempót, de az utolsó futószakasz előtt sikerült leráznunk őket és a németeket is, akik viszont jobban futottak, mint mi, de szerintem mi jobban eveztünk náluk.

A fordulóban kérdeztem Kristófot, hogy mikor induljunk meg, mert meg nem nagyon volt rutinunk ilyen téren. Mondta, hogy már elég fáradt, mert a kormányzással nagy melót végzett. Egyébként le a kalappal előtte, mert ilyen jól én biztosan nem tudnék kormányozni. A végén a németek vizeztek rajtunk és ők indultak előbb. A legvégén még mi is indítottunk, de sajnos már nem értük utol őket. Mérlegelésnél mondták, hogy "oh you are very strong" mert 4 kilóval nehezebb volt a kenunk.  Úgy gondolom, hogy tapasztalatszerzésnek nagyon jó verseny volt es kaptunk egy újabb visszaigazolást, hogy jó úton haladunk. Motiváló az eredmény, nagyon örülök neki és boldog vagyok, de ami talán még fontosabb, hogy megint érzékeltem, hogy mennyire szeretem ezt a sportot. –mesélte a vezérevezős Hodó.

„A futam előtti nap korábban lefeküdtem, hogy jól ki tudjam magam pihenni, fejben is elég jól felkészültem a versenyre. Rajt előtt átbeszéltük Dáviddal, hogy mit fogunk csinálni, és hogy mikor és hogyan fogunk inni, de ez verseny közben elmaradt. A rajtot szerencsére jól elkaptuk és egyből az első forduló után felálltunk a portugáloknak vízre. A lenti fordulónál sikerült mindenkit ledobnunk, de mondtam a Dávidnak, hogy ne menjünk olyan nagy tempót, mert vizezve úgyis utolérnek minket a többiek. A németek feljöttek vízre és szinte végig velük mentünk. Az utolsó körben a lengyelek utolértek minket, de rossz oldalon voltak, ezért át kellett menni a másik oldalra. Így nagyon keményen kellett evezni és sokat kellett kormányozni, kicsit le is maradtunk, de tudtam, hogy ha a fordulónál berakom a hajót kisívre, akkor megfoghatjuk őket, ami meg is történt. Az utolsó futószakasz előtt indítottunk egyet, ekkor a lengyeleket teljesen sikerült ledobni, a németeket sajnos nem. A célegyenesben megint mi mentünk elől, de a németek előbb indítottak és megdobott a vizük. A legvégén még egy lapáttal rádobtunk, elkezdtük őket felhozni, de már túl kevés volt hátra ahhoz, hogy megverjük őket. Én ennek az eredménynek is nagyon örültem, főleg úgy, hogy mi voltunk a legfiatalabb egység. A helyszín is nagyon tetszett, az utolsó napot kihasználtuk és lekocogtunk az óceán partra, ami gyönyörű volt!” – elemezte a kicsit több mint másfél órás kenuzást Kristóf.

Tóth Márton