Az ötödik meccs dönt a továbbjutásról

Negyeddöntő, 4. mérkőzés
Sopron KC - Atomerőmű SE
72-61
(7-8, 22-12, 27-21, 16-20)
(7-8, 29-20, 56-41, 72-61)
Vezette: Kapitány G., Török R., Praksch P. (Forrai S.)

SKC: Ruják 16/12, Rancic 2, Tiggs 14/3, Taylor 12, Bavcic 8/3.
Csere: Takács 1, Laroche 13/3, Tóth G. 5/3, Dénes 1, Bán -.
Vezetőedző: Sabáli Balázs

 ASE: Dunn 24/12, Robinson 7, Barnies 4, Eilingsfeld -, Watkins 11.
Csere: Kovács 2, Tóth Á. 6, Medve 2, Fomin -.
Vezetőedző: Schmidt Béla

  Kipontozódott: - ill. -

Ismét volt változás a kezdőknél, ezúttal Tóth Ádám került a padra, helyette Ryan Watkins volt ott feldobásnál. Egy halom kihagyott helyzet után végül a vezetést is ő szerezte meg, majd betakarta Rujákot, már megérte betenni a kezdőbe! Ráadásul a folytatásban sem állt le, pörgött, mint a ringlispíl, a 4. percben már 9 pattanónál járt, ez nagyjából világrekord kategória. A pontok mondjuk nem záporoztak ilyen tempóban, a két csapat az első hat percben összesen tízet jegyzett, abból is négyet Watkins, amivel a mezőny legjobbja volt. A hatodik pecben meg is kapta a pihenőjét, járt neki. A ponttermelés a folytatásban sem indult be, mindössze két perc volt hátra a negyedből, mikor tóth Ádám büntetőből megszerezte a hetedik és nyolcadik pontunkat. A negyed végére a csapatoknak sikerült hét, illetve nyolc pontot, illetve egyesített erővel egy 6/35-ös mezőnymutatót összehozni, ami nem tudom, volt-e már példa a magyar NB1 történetében, de a lényeg, hogy vezettünk!

A második negyedet Laroche hármasa nyitotta, amivel megmásfélszerezte csapata pontjait, és egyúttal vezetéshez juttatta az övéit, ráadásul a következő támadásban ehhez még kettőt hozzátett. Sajnos a második negyedet lényegesen jobban kezdte a Sopron, és hiába talált be ezt követően Dunn is, így is folyamatosan növelte előnyét a hazai gárda. El is jutottak egészen hat pontos fórig, amim akár viccesen is hangozhatna, de 15 perc elteltével, 16-10-es állásnál egyáltalán nem tűnt annak. Szerencsére ekkor végre beesett az első hármasunk, Dunn jegyezte, Sabáli Balázs pedig rögtön kérte is az időt. Ruják talált be, majd megint Dunn triplából, bizakodásra adott okot, hogy sikerült élesítenie a célzóberendezését. Sajnos Rujáknak is, és ha Watkins nem kapja le a 15. pattanóját, majd dob előle ziccert, még nagyobb lett volna hátrányunk, mikor Schmidt Béla -  Tóth Gergő hármasát követően - időt kért. Ezt követően megpróbáltuk két magassal, Watkins és Tóth együtt volt a pályán, de ez sem jött be túlságosan, két számjegyűre nőtt a soproni előny, amit ugyan visszahoztunk kilencre a félidő utolsó pillanataiban, de a húsz perc alatt dobott húsz pontunk nagyjából a minősíthetetlen kategóriát képviselte. Pláne, hogy ebből Dunn és Watkins jegyzett 14-et (4/16-os mezőnnyel...), a többiek összesen hat pontot tudtak összehozni, 2/20-as mezőnymutatóval. A kilenc pontos hátrány ennek tükrében nem is volt rossz, és mivel ennél már csak jobban támadhattunk a második félidőben, reményünk azért akadt még a hátrány ellenére is.

Robinson aktív részvételével indult meg a második félidő, egy perc alatt öttel szerzett több pontot, mint a teljes első félidőben, ehhez egy zsákolásra és egy triplára volt szüksége. Sajnos ez is csak tiszavirág életű boldogságot hozott számunkra, mert Taylor révén belelendült az SKC, és röpke két perc alatt tizennégyre növelte a differenciát, és időkérésre késztetett minket. A folytatásban Kovács, majd Dunn szerzett duplát, aztán utóbbi egy triplát is, és máris más fényben láttuk a világot. Valószínűleg Sabáli Balázs is, akiben könnyen lehet, hogy felrémlett a keddi meccs, mert amint Dunn elkapta a fonalat, azonnal időt is kért, hogy kitaláljanak valamit a limitálására, mielőtt megint kivégzi őket. Az akció sikeresnek bizonyult, a negyedből hátralévő négy percben Dunn már nem dobott kosarat, és legnagyobb bánatunkra a többiek sem, így mikor felharsant a negyed végét jelző dudaszó, már tizenöt volt a hátrányunk, és csoda kellett volna a fordításhoz.

Azt hiszen, nem spoilerezzük el nagyon a véget, ha eláruljuk, hogy nem jött a várva várt csoda, vagy legalább is csak részben. A Sopron tovább dominálta a meccset, mi szenvedtünk, a különbség pedig nőttön nőtt. Legalábbis egy darabig, mert a negyed derekához közeledve indítottunk egy utolsó nagy rohamot, és tizenhatról visszakapaszkodtunk kilencre, ami ismét megcsillantott némi reményt, hiszen öt perc még hátra volt. Sőt, fél perccel később Dunn beemelte negyedik tripláját, már csak hat, ami bőven a behozható kategóriába tartozott. Sajnos a lendületünk eddig tartott, Dunnból is elfogyott kraft, mondjuk azt nem is lehet tőle elvárni, hogy minden meccset egyedül nyerjen meg. A vereség végül csak kétszámjegyű lett, de legalább nem olyan súlyos, mint ahogy az időnként kinézett a meccs során, ám a végelszámolás szempontjából ugyanannyit ér. Az állás 2-2, jöhet az ötödik meccs. Nagyon nem lesz egyszerű dolgunk, a teher minket nyom, de akkor is meg kell mutatnunk, hogy hazai pályán nem hódolunk be!

Fotó: Tóth Zsombor