A szerdai meccs dönt a harmadik hely sorsáról

Bronzcsata - 2. mérkőzés
Egis Körmend - Atomerőmű SE
102-76
(24-14, 26-18, 25-22, 27-22)
(24-14, 50-32, 75-54, 102-76)

Körmend: Petty 5/3, Channels 17/6, McKinney-Jones 17/3, Dickerson 23, Duinker 26/3.
Csere: Lakosa 3, Ferencz 7/3, Tóth N. 2, Farkas -, Németh 2, Molnár -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

  ASE: Kovács Á. 2, Medve 11/6, Barnies 24/12, Eilingsfeld -,Tóth Á. 9.
Csere: Dunn 5, Watkins -, Fomin 6/3, Illés -, Will 19/15.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : - ill. -

Medve hármasával mi szereztük meg a vezetést a harmadik helyért folyó párharc első mérkőzésén, ami jó jelnek tűnt az első meccsen bemutatott triplazáporunk után. A Körmend ezúttal nem hagyott elmenni minket, Duinker vezérletével fordítottak, de Barnies zsinórban dobott nyolc pontjával erre is volt feleletünk. Szerencsére a tripláink továbbra is ültek, kellettek is nagyon, mivel a túloldalon egyáltalán nem tudtuk tartani a magasakat, Duinker akkor dobott kosarat, amikor csak akart. Közben beszállt Dunn is, akiről sajnos egy perc alatt kiderült, hogy továbbra sem egészséges, így mindössze két támadás után Illés váltotta. Közben Duinker élete  meccsét játszotta, nyolc perc után már tizenhárom pontnál járt, ami épp egyel több volt, mint a mi össztermésünk, a huszonegy körmendi pontból pedig tizenhetet jegyzett a Duinker - Dickerson centerpáros. Egyértelműen látszott, hogy a palánk alatti védekezés a legnagyobb gondunk, melyet ha nem rakunk rendbe, akkor itt ma nem osztanak érmeket.

Tíz pontos paksi hátrányról indult a második negyed, volt hát hova fejlődni. Azaz lett volna hova, mert védekezésben sajnos pont ugyanott voltunk, ahol korábban, a hazaiak centerei továbbra is azt csináltak, amit akartak. Három perc elteltével a Dickerson - Duinker páros 29-16 vezetett az ASE ellen, ami egészen elképesztő adat, és tökéletesen jelzi, hogy festett a palánk alatti védekezésünk. A negyed derekán behullott Medve hármasa, ami dobott egy kicsit a lelkiállapotunkon, de mivel ezzel még mindig két számjegyű mínuszban voltunk, az örömünk nem volt őszinte. Lendületet sajnos ettől a triplától se kaptunk, a Körmend továbbra is kézben tartotta a meccset, mi pedig csak Tóth Ádám negyed végi feltámadásának köszönhettük, hogy látótávolságon belül maradtunk a nagyszünetre, már ha a tizennyolc pont annak számít.

Will hármasával kezdtük meg a második félidőt, kár, hogy Duinker egy faulttal együtt dobott ziccerrel válaszolt rá. A fault Watkinsé volt, aki ezzel már a negyediket gyűjtötte be, de legalább büntető kimaradt, az élet apró örömei, ugye. Aztán megint meglódult a Körmend, két újabb perccel később pedig már a "húsz-húsz-húsz" zúgott a csarnokban, miután Channels triplája és büntetői is gyűrűben landoltak. Egyszerűen minden téren jobb volt a házigazda, nagyobb akarattal és lendülettel játszottak, és még az olyan közjátékok sem zavarták meg őket, mint Tóth Norbert felszakadó szemöldöke. Közben Will bedobta a második, majd harmadik tripláját is, de Dickerson ponttermelését nem tudta ellensúlyozni. Főleg, hogy közben Tóth Ádám egy technikait is begyűjtött. A meccsünknek persze nem ez tett be, azt a centerek elleni védekezéssel már korábban lerendeztük, de segíteni sem segített, az biztosos.

A negyedik negyedre már nem sok nyitott kérdés maradt, a vereség mértékét leszámítva. Na nem mintha az számított volna, mert egy egy pontos zakó pont ugyanazt eredményezte volna, most a mostani meccs végeredménye: egy harmadik meccset szerdán, melyen eldől, ki szerzi meg a bronzérmet.

Fotó: bb1.hu (archív)