Közelről: Schmidt Béla

2015.07.03, 07:38 Kosárlabda
Újdonsült vezetőedzőnkkel játékos pályafutásáról, edzői karrierjéről, szakmai elképzeléseiről, valamint az előttünk álló szezonról beszélgettünk.

Kezdjük a legelején, hogyan ismerkedtél meg a sportággal?

A sportággal Baján ismerkedtem meg, mikor a Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskolába kerültem, ott akkoriban igen komoly kosárlabda élet folyt. Előtte mondhatni nem ismertem ezt a sportágat, itthon főként fociztam, illetve korosztályos szinten igazolt asztaliteniszező is voltam, ráadásul nem is ment rosszul a játék. Baján azonban gyorsan a kosárlabdázás felé irányítottak. Eleinte elég idegenül mozogtam a pályán, hiszen korábban soha nem foglalkoztam ezzel a sportággal, még a szabályismeretem is hézagos volt. Aztán szép lassan belejöttem, előbb az iskolacsapatban, majd - Vétek Frici Bácsi keze alatt - Bajai SK utánpótláscsapatában is szerepet kaptam, többek között olyan játékosok mellett, mint a Hosszú Pisti, Pestality, Kovács Laci. Itt váltam igazán rajongója ennek a játéknak, magával ragadó volt az a hangulat és az a közeg, amiben akkoriban a bajai felnőtt csapat játszotta hazai és nemzetközi meccseit.

Pakson lettél felnőtt játékos, sőt ha jól tudom tagja voltál az NB1-be való feljutást kiharcoló csapatnak is. Mesélj egy kicsit erről az időszakról!

Pakson 1979-ben alakult meg az Atomerőmű Sportegyesület, majd a kosárlabda szakosztály is, én pedig a középiskola befejezése után hazatértem, és természetesen itt folytattam a pályafutásomat. Előbb a megyei bajnokságban szerepeltünk, innen jutottunk fel előbb az NB2-be, ahol négy szezont töltöttünk el. Az 1986/87-es idényben aztán sikert értünk el, a Sopronnal együtt feljutottunk az NB1/B-be.

Ezt követően Sopronba igazoltál. Mi volt a váltás oka és meddig tartott a soproni időszakod?

A holtszezonban megkeresett a Sopron, én pedig új kihívásokra vágyva éltem a lehetőséggel, és a hűség városába igazoltam. Bár összességében nem volt rossz évem, ez egész kaland nem sült el túl jól. Idény végén szerettem volna visszaigazolni Paksra, de ez különböző okok miatt nem jött össze.

Ezt követően játszottál még valahol?

Ezen a szinten már nem kosaraztam, de a sportágtól nem szakadtam el, ugyanis összehoztunk itt Pakson egy NB2-es csapatot Paksi KK néven, ott folytattam a játékot. Sajnos ennek a klubnak az ASE árnyékában nem volt meg a megfelelő támogatottsága, többen konkurenciát is láttak benne, így miután az anyagi támogatás hiányában nem bírtuk tovább finanszírozni, két év után meg is szűnt. A sport azonban továbbra is hiányzott, éreztem is magamban az erőt a folytatásra, így két évig még játszottam Szekszárdon NB2-ben, mielőtt végleg szögre akasztottam volna a cipőt.

Az edzősködés gondolata mikor merült fel először benned?

Amolyan kényszermegoldásként indult ez a dolog, ugyanis mikor hazatértem Bajáról, és elkezdtem itthon játszani, szükség volt edzőkre az utánpótlásban, így elvégeztem egy segédedzői tanfolyamot. Ezt követően el is kezdtem foglalkozni különböző korosztályokkal, a tíz évesektől a tizenhat évesekig, emellett Szentesi Tanár Úrnak is besegítettem a gimnázium csapatánál. 1987-ben aztán elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot, ám ekkor egy kis szünet következett edzői pályafutásomban. 1994-től aztán újra beindult a dolog, a kadett csapattal dolgoztam a következő években, majd 1999-ben átvettem az U20-as gárda irányítását. Szintén ebben az évben kezdtem el a TF-en a szakedzői képzést, amelynek végén, 2003-ben megszereztem a kosárlabda szakedzői diplomát.

A következő nagy lépés a másodedzői kinevezés volt a karrieredben. Gondolom nagy változás volt ez a kosaras és a civil életed tekintetében egyaránt.

Valóban komoly változást jelentett ez számomra. Ez a munka aztán teljesen más alapokra helyezte a kosárlabdával kapcsolatos viszonyomat, felnőttekkel, képzett profikkal ugyanis teljesen más volt foglalkozni, mint utánpótlás korú fiatalokkal. Ekkor kezdődött az életemben egy komoly, igazi tanulási időszak, elkezdtem tapasztalatokat szerezni a szakmában.

A teljesség igénye nélkül segítetted többek között Zsoldos András, Sabáli Balázs, Enrique Garcia és Dzunic Branislav munkáját is, akik mind eltérő stílusú és habitusú emberek voltak. Ki volt rád a legnagyobb hatással, melyik edző filozófiája állt hozzád a legközelebb?

Ez egy roppant érdekes dolog, véleményem szerint minden edzőtől lehet és kell is tanulni. Nyitásként két évet töltöttem együtt Zsoldos Andrással, ő valóban igen magas szinten műveli ezt a szakmát. A legtöbb időt – két részletben – Dzunic Branislavval töltöttem, amely szintén nagy hatással volt rám. Talán kettőjüktől tanultam és lestem el a legtöbbet, de ugyanígy sok hasznos információt és tudást gyűjtöttem be Sabáli Balázstól, Enriquetől, Völgyi Pétertől és Horváth Imrétől is.

Ami az edzői filozófiát illeti, kizárólag egyetlen nevet nem tudnék kiemelni, mivel úgy érzem a velük eltöltött időszak nagyban hozzájárult saját edzői stílusom, hitvallásom kialakulásához.

2013-ban, Enrique távozása után beugróként bronzéremig vezetted a csapatot. Hogy élted meg azt az időszakot?

Nagyon jól esett, mikor megkaptam a lehetőséget. A feladatot és az azzal járó munkát nagyon élveztem, úgy érzem, hogy nagyjából ki is hoztuk a maximumot abból a csapatból. Azért az az ominózus szolnoki ötödik meccs többször felidéződik bennem, örültem volna, ha sikerül döntőbe kerülnünk. Nem sokon múlott a dolog. Én alapvetően mindig magamban igyekszem keresni a hibát, és bár ezt nehéz megítélni, de könnyen lehet, hogy a rutintalanságom is benne volt a vereségben. Sajnálom ma is, hogy nem játszhattunk az aranyért.

Nagyjából egy héttel ezelőtt hivatalossá vált, hogy a jövőben Te irányítod a csapatot. Mennyire ért váratlanul a kinevezés, hezitáltál, mielőtt elfogadtad a felkérést?

Nagyon váratlanul ért a dolog, az utóbbi években ugyanis az ezzel kapcsolatos ambícióim mintha egy kicsit nyugvópontra jutottak volna. Nem mondom, hogy teljesen lemondtam volna erről a vágyamról, de kicsit mintha beletörődtem volna, hogy nekem talán tényleg ez a helyem a kosárlabda világában. Be kell, hogy valljam, nem számítottam rá, hogy lesz még lehetőségem vezetőedzőként szolgálni a klubot. Így aztán valódi meglepetésként ért Tóth János felkérése, amely nagyon határozott volt. Nem sok időm volt dönteni, de igazából már mikor kimondta, éreztem, hogy itt nem lehet visszakozni, ebbe bele kell vágni.

Nemrég az is eldőlt, hogy ifj. Morgen Frigyes lesz a segítőd. Milyen felállásban, milyen feladatmegosztással tervezitek a közös munkát?

Utánpótlás vonalon régóta együtt dolgozom Fricivel, ráadásul az elmúlt években a felnőtt csapat mellett is kollégák voltunk, így nem lesz ismeretlen a közös munka számunkra. Az erősítő és kondicionáló programok vezetése továbbra is a feladatai közé fog tartozni, emellett az ellenfelek feltérképezésével, videózással, valamint minden egyébbel, ami az edzésekkel és a mérkőzésekkel kapcsolatos munkámban segítséget nyújt nekem.

A magyar mag nagyjából együtt maradt, egy-két távozót leszámítva a kulcsemberek továbbra is itt játszanak. Fontos az állandóság a csapatnál?

Úgy vélem, ez jó alapot adhat a folytatáshoz, mivel jól ismerjük egymást. Örülök, hogy egyben maradt a mag, bár egy-két játékos távozását nagyon sajnálom. Különösen a fiatal Antóni Csanádra igaz ez, ám vele kapcsolatban el kell fogadni, hogy a tanulmányainak folytatása fontos szempont volt a döntésének meghozatalakor. Remélem, minél előbb viszontlátjuk ASE mezben.

Illés Máté és Will Tamás volt az első két igazolásunk az idén. Hogy írnád le őket, milyen szerepet szánunk nekik és miért esett rájuk a választás?

Fontos szempont a fiatalok beépítése, Máté már közelít ahhoz a szinthez, hogy rendszeresen játékba is kerülhessen. Szeretnék számára olyan lehetőséget biztosítani, ami hozzájárulhat a fejlődéséhez, és nem csak beszélni a fiatalok beépítéséről, hanem tenni is ezért. Hogy mennyi lehetőséget fog kapni, azt természetesen nem tudom előre megmondani, hiszen ez tőle és az általa elvégzett munkától is függ, de számolok vele, hogy valós, éles szituációkban pályára fogom tudni küldeni.

Ami Will Tamást illeti, ő hiányposztra érkezett. Ahogy ő is fogalmazott, szüksége volt a környezetváltozásra, reméljük meg is tud újulni nálunk, és ha csak megközelítőleg hozza azt, ami benne van, akkor nagyon nagy hasznára lesz majd a csapatunknak.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is lehetőséget kap néhány fiatal, hogy a csapattal készülhessen, ezúttal Gulyás Milánra és Meixner Márkra esett a választás.

Minden évben az egyik legmeghatározóbb tényező a légiós kiválasztás. Ha jól tudom, Henry Dugat már kapott ajánlatot a tavalyiak közül, másokkal is tervezünk esetleg közös folytatást?

Négy légióssal szándékozunk nekiindulni az idénynek, egyes, kettes, hármas valamint Tóth Ádám mellé, ötös posztra tervezünk külföldit igazolni. Mindenekelőtt szeretnénk megtartani Henry Dugatot, neki megtettük ajánlatunkat, egyelőre várunk a válaszára. A tavalyiak közül elképzelhető még Ryan Evans újraigazolása, de ez még nagyon képlékeny, mindkét fél részéről egyelőre a lehetőségek és alternatívák feltérképezése zajlik.

Az elmúlt években rendre amerikai játékosok alkották a légiós kontingenst. Idén lesznek európai légiósok is a csapatban? Esetleg gondolkodunk más csapatnál már bizonyított játékosok leigazolásában?

Minden benne van a pakliban, de számomra az nagyon fontos, hogy ne csak amerikai játékosok legyenek a csapatban. Én is szeretem, ha vannak improvizatív, váratlan megoldásokra képes játékosok , de úgy gondolom , hogy fegyelmezett, kontrollált játék megvalósítására alkalmas csapattagokra is szükség van.

Milyen stílusú, milyen szellemiségű csapatot láthat jövőre, aki kilátogat a csarnokba?

Szeretném, ha stabil védekezésből indulva gyors támadó átmeneteket indítva, valamint a rendezett védelem ellen gördülékeny és hatékony támadójátékot bemutatva játszanánk.

Milyen célokkal futunk neki a következő idénynek?

Konkrét helyezésre vonatkozó elvárás nem került megfogalmazásra, de a fentiekben felvázolt elképzelések megvalósulása esetén versenyben kell lennünk a legjobbakkal.

Végezetül mit üzensz a csapat szimpatizánsainak, akik – ahogy ilyenkor szokás – tűkön ülve várják a híreket?

Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez a csapat a szurkolók szájíze szerint szerepeljen, főleg mentális és morális vonatkozásban. Tudom, hogy ez az én feladatom, hogy erről nekem kell gondoskodnom, és sokat kell tennem érte, hogy valóban így is legyen. Játékban remélem, hogy a nagy részét sikerül megvalósítanom annak, amit elterveztem, kivívva ezzel a szurkolók tetszését, akik remélhetőleg minél nagyobb számban látogatnak majd ki az ASE csarnokba.

Köszöntem szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

Hajrá ASE!

Fotó 1,3: bb1.hu
Fotó2: paksihirnok.hu


ADÓ 1%bezár

Támogassa adója 1 százalékával az Atomerőmű Sportegyesület fiataljait!

Atomerőmű Sportegyesület
Atomerőmű Sportegyesület Paks
Adószám: 19952259-2-17

Szakosztályaink által létrehozott alapítványok:

Atomerőmű Sportegyesület Kajak-kenu Szakosztály
Sporttal a Jövőért Alapítvány
Adószám: 18850831-1-17

Atomerőmű Sportegyesület Judo Szakosztály
Gyermek- és Diák Judoért Alapítvány
Adószám: 18860926-1-17

Atomerőmű Sportegyesület Női kosárlabda
Paksi Kosársuli Alapítvány
Adószám: 18858949-1-17

ADÓ
1%